Fekete ugar

Előszó

Részlet a könyvből:

Földművelőnek születtem, az volt az apám is, az volt minden ősöm, szántó-vető-erdőlő székely. Bőséges örökséget hagytak reám: a csíki föld szeretét-gondját. Igaz, ezt oszthatták, attól nem lett soha kisebb. Vállaltam a részem, néha a másét is, és hordom, cipelem erőm, tehetségem szerint már nyolcvan esztendeje.
A falu, Csíkzsögöd, ahol 1897 szeptemberének 23-án a napvilágra jöttem, már nincs a térképen. Azazhogy mégis ott van, csak éppen nem látszik Csíkszeredától. No de emiatt nem panaszkodunk, okunk inkább a dicsekvésre lehetne. Mert Zsögöd a megyeszékhely legszebb lakónegyede lett az elmúlt évek alatt. A régi faluhoz tartozó gyakorlótéren épült a Tudor-negyed meg a nagy, modern kórház, amihez hasonló kevés van egész Székelyföldön. Egy régi mondás jut eszembe, miszerint Zsögöd kormányozza Csíkszeredát. És ebből nem hiányzik az igazság, legalábbis látszatra nem. 1611 és 1621 között Hídvégi Mikó Ferenc, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya Zsögöd határában épített várat, s úgy mellékesen börtönt is a bástyák alá, mert arra szükség volt. Akkor még alig egy évtized telt el a véres farsang óta, s Mihai Viteazul neve is nagyon frissen élt a csíki emberek emlékezetében. A lécfalvi országgyűlés után pedig nem hurráztak örömükben a székelyek! Hiszen az ott összegyűlt uraknak egyetlen dolog volt fontos: visszavenni a közszékelység harcban kivívott szabadságát. A népet ismét jobbágysorba kényszerítették, "habár ideje sem volt, hogy a futó szabadság ízét megkóstolja", ahogy Bözödi György írja híres könyvében. Ismét felépítették a Székelytámad és a Székelybánja várat, emlékül, avagy emlékeztetésnek. Nos, a Mikó-vár távolról sem ilyen híres-neves, de a célnak bizonyára megfelelt. Köveit nem hordták szét az 1661-es tatárdúlás után sem, talán nem is volt, aki széthordja! Mert a II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratakor fegyverbe szólított csíkiak a tatár kán fogságában sínylődtek, s az itthon maradottak színe-javát rabszíjra fűzve hajtották el. A székelynek jó ára lehetett a nagy török birodalom rabszolgapiacain. A várra szükség volt a későbbiekben is. 1714-ben Steinville István császári hadmérnök és tábornok tervei alapján építették újjá, s ha addig nem volt védősánca, most azt is ástak. És nem a törököktől féltek az osztrák katonák! A gazda változhatott, de a nép gyűlölete az idegen urak iránt a régi maradt. Vissza