Kozákok

Előszó

Részlet a könyvből:
Álomba merült Moszkva városa. Csak hébe-hóba lehetett hallani a kocsik zörgését a havas úton. Az ablakok sötétek, kialudtak a lámpák. A templomokban megkondultak a harangok, hangjuk végighömpölyög a szunnyadó város fölött s hirdeti a reggel közeledtét. Az uccákon kihalt az élet. Egy-egy szán szűk barázdát szánt a homokos hóban, a kocsis áthajt a túlsó oldalra s elszundikál, mialatt az utasára várakozik. Egy öregasszony ballag a templomba, ahol néhány rendetlenül felállított viaszgyertya vöröses fényt vet a szentképek aranyrámáira. A munkások fölkelnek a hosszú téli éj után s dolgukra mennek.
Hanem az uraknál még mindig este van.
Chevalier vendéglőjének egyik ablakából a leeresztett zsalu nyílásán át a törvény tilalma ellenére fény szűrődik ki az uccára. A bejárat előtt kocsik, szánok és kocsisok álldogálnak egymás hátára támaszkodva. Egy háromlovas postakocsi is várakozik itten. A kapus a bundájába húzva magát a ház sarkában gubbaszt.
- Ugyan mit tereferélnek azok odabenn? - gondolja magában a szolga - amikor éppen én vagyok a soros - s tovább bóbiskol az előszoba lócáján. A szomszéd világos szobából három vacsoráló fiatalembernek a beszéde hallatszik ki. Az asztalnál ülnek, az asztalon ételmaradékok és üres borosüvegek. Egyikük, egy sovány, gondosan ápolt, csúnya kis emberke, jóságos, fáradt szemeivel a távozni készülő barátját nézi. A másik, egy magas fiatalember, az üres palackokkal telerakott asztal mellett a dívánon heverészik s az órakulcsával játszik. Vissza

Fülszöveg

Moszkva egyik előkelő francia vendéglőjében hajnalig tartó dáridó: reggel felé három fiatalember beszél a nőkről, az életről, a szerelem reménytelenségéről és hiábavalóságáról. Közülük indul Olenin hadapród a századához, a Kaukázusba, a kozákok közé. A több napig tartó szánút közben, a ragyogó havas tájak láttán Oleninben megerősödik a csömör a moszkvai aranyifjúság a szokványos életétől s felébred a vágy az egyszerű és tiszta élet után. Állomáshelyén kibontakozik előtte a kozákok életének minden szépsége és kívánatossága. De hiába akarja megnyerni bizalmukat, gyanakvással nézik szeretetét, idegennek tekintik őt. Beleszeret házigazdája lányába, egy szép kozáklányba, eleinte nem mer közeledni hozzá, később már-már megnyeri őt, de az utolsó pillanatban a lány vőlegénye megsebesül és Marjánka ráébred, hogy mégiscsak ehez a fiatal kozákhoz tartozik. Olenin fájdalmas kiábrándultsággal hagyja ott a kozák falut. Ennyi az egész regény. De ez a regény Tolsztoj klasszikus realizmusának és egyetemes szeretetének egész nagy skálája felragyog benne. Akár az aranyifjúság mulatságairól olvasunk, akár a kozákok ivásairól és játékairól, a vadászatról, a háborúról, a mezei és kerti munkákról, a kaukázusi tájakról, moszkvai és kaukázusi ételekről, férfikedélyről, asszonyi testről, tájakról, felejthetetlen alakokról, - mindig az élet jó ízeit érezteti meg velünk. Vissza