Előszó
Ausztria és Magyarország földtani együttműködésének hagyományai a 18. századig nyúlnak vissza. Osztrák és magyar tudósok 1750-töl vezették a bécsi Természettudományos Gyűjteményt, később 1835-1848 között a Bányászati Múzeumban, majd az 1849-ben alapított Cs. és Kir. Birodalmi Földtani Intézetben; a Selmecbányái Bányászati Akadémián (1735), valamint a leobeni Bányászati Főiskolán hasonlóan szoros volt az együttműködés. A teljesség igénye nélkül emeljük ki e közös múltból Böckh János, Ignaz von Born, Ami Boue, Wilhlem Haidinger, Franz von Hauer, Telegdi-Róth Lajos, később pedig Georg Geyer és Hermann Vetters nagynevű elődeinket.
Az 1867. évi kiegyezéssel szükségszerűen bekövetkezett bizonyos eltávolodás az osztrák és a magyar földtan között, ezt azonban - különösen a II. világháború után - a közös érdekek fokozatosan megszüntették.
Az új együttműködés útján mérföldkőnek tekinthető az osztrák Geologische Bundesanstalt és a magyar Központi Földtani Hivatal között 1968-ban megkötött földtani együttműködési megállapodás, amelynek 20 éves fennállása adta az alkalmat jelen közös kiadvány megjelentetéséhez.
E megállapodás keretében - a váltakozva Ausztriában és Magyarországon évenként megtartott üléseken - az együttműködésnek mintegy hatvan témájában született megállapodás, főként az irodalom és egyéb tudományos anyagok cseréjére és a közös földtudományi problémák megoldását célzó szakember-cserére vonatkozóan.
A témák felölelik a rétegtan, a faciológia, a szerkezetföldtan, valamint a geofizika, a kőolajföldtan, mérnökgeológia és vízföldtan tárgykörét, újabban a környezetföldtani kérdések súlypontjával. Az éves együttműködési programot kölcsönös vendég-előadások, valamint a földtudományok időszerű problémáit érintő konzultációk egészítették ki.
Az intenzív együttműködésnek rendkívül hasznos voltát egyrészt a felszíni földtani viszonyok és - a medenceszerkezet miatt különösen jelentős - a medencealjzatot alkotó, országhatárokat nem ismerő földtani egységek megismerése, másrészt a természeti erőforrások hasznosítására és a munkamódszerekre vonatkozó kölcsönös tapasztalatcsere bizonyítja.
A fenti felismerés alapján az együttműködő felek országaikban a földtani kutatás minőségi és mennyiségi eredményeit egyaránt lényegesen továbbfejlesztették és nemzetközileg is példaértékű együttműködést alakítottak ki.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal