Szociálpolitika

Előszó

Ez a titokzatos szó: szociálpolitika, a gúny, gyűlölködés és a lelkes rajongás hangulatáramlatai között nagy utat tett meg a társadalmi fogalmak világában, amióta Wilhelm Heinrich Riehl a közgondolkodás irányába terelte. Hiába tette Simmel éles kritika tárgyává, hiába tiltotta ki Leopold von Wiese a szellemtudományok birodalmából, e szó úgy látszik, végleg bevonult a köztudatba. Való azonban, hogy népszerűségével egyenes arányban nőtt fogalmának tisztázatlansága. Elemezni kezdték, hogy nyitjára jussanak. Boncolgatták a „szociális" és a „politika" szóelemeinek jelentőségét (Jastrow). Ilymódon bölcsen megállapították, hogy értelme : a közösség átfogó érdekeiből kikövetkeztetett etikus politika. De vajjon a nemzet-, a krato-, a kultúrpolitika nem ugyancsak a közösségi érdekekből származtatja célkitűzéseit? Csak a szociálpolitikában és ennek kifejtésénél érvényesülhet etikus mozzanat?
A vizsgálódás kimutatta, hogy mindazokban az eszmékben, eljárásokban, törekvésekben, amelyek a szóhasználatban a szociálpolitika fogalmi körébe esnek, rendszer csak a szociálpolitika sajátos céljának pontos meghatározása után teremthető. E cél ismeretében pontosan el lehet határolni a vele közös nevezőre hozható, tehát szociálpolitikai eszméktől és eljárásoktól, a caritas-tól áthatott, de nem politikai természetű közigazgatási cselekvéseket és a jótékonysági gyakorlatot. Vissza