Előszó
Néri Szt Fülöp tette egyszer ezt a bölcs és szellemes megjegyzést: „Ha valamit olvasni akarunk, lehetőleg mindig olyan könyv után nyuljunk, amelynek szerzője neve előtt az „S" betűt viseli. "
Ezeknek az elmélkedéseknek írója még nem viseli ugyan neve előtt az „S" betűt, de jó úton van, hogy hamarosan megkapja előbb a „B", azután talán, ha a Gondviselés terveiben úgy van megírva, az „S" betűvel jelzett megtisztelő cimet, vagyis a „Boldog", illetőleg „Szent" előnevet, aminél nagyobb kitüntetés senkit sem érhet.
Az újabb Jézustársaság legkiválóbb alakjának, az 1853-ban elhunyt Roothaan János egyetemes rendfőnöknek eredeti kéziratából vannak ugyanis ezek a meditációk fordítva. Így tehát olyan forrásból, amely nyilvánosságra tudtunkkal még soha sem került. A latin eredetit egyik, már megboldogult rendtársamtól kaptam, akihez viszont, - ki tudja, - hány kézen át származott Lengyelországból. Mint ereklyét őriztem azt, mígnem amikor a boldoggáavatási per megindult, be kellett szolgáltatnom.
Volt noviciusaim, akiknek egyike, Borbély István a fordítást ügyesen végezte, mint régi ismerősüket fogják üdvözölni ezeket az elmélkedéseket.
Bár sok egyenes vonatkozás van az elmélkedésben a Jézustársaságra, de - úgy vélem, - ez nem akadály, hogy azokat esetleg mások is használhassák, főleg olyanok, akik a keresztény tökéletességre Szt Ignác szabályainak ösvényén törekszenek. Szeged, 1933 a Jézustársasági Mindszentek ünnepén.
Vissza