Absztráció

Előszó

Az 1956-os forradalom eltiprását követő kivándorlási hullámban egy tehetséges fiatal csellista is elhagyja az országot. Nem először kísérletezik ezzel. 1949-ben mint meggyőződéses pacifista a katonáskodás elől próbál elmenekülni. Pozsonyban elkapják. Hat hónapot ül a balassagyarmati börtönben, utána két-három hónapig szabadlábon volt, majd teljesen váratlanul, mindmáig tisztázatlan okok és körülmények következtében begyűjtik az Andrássy út 60-ba, ahol valamiféle konstruált államellenes összeesküvésbe próbálják belekeverni. Nem ír alá semmit, bár kegyetlenül megkínozzák. Harmincöt kilóra lefogyva, öntudatlan állapotban teszik ki az Izabella utcában, ahol a mentők találnak rá. Gondos orvosi kezeléssel öt hónap alatt sikerül úgy-ahogy rendbe jönnie, de még hónapokon át tanulnia kell a járást és egy évig tart, amíg sikerül annyira belegyakorolnia magát a zenélésbe, hogy helyettesítőként az Operettben, az Operában, a Faluszínházban szerepelhessen.
Az emigrált magyar zenészek 1957 áprilisában megalakítják a később világhírűvé lett Philharmonia Hungarica zenekart, amelyet Jehudi Menuhin így jellemzett: „Ha csupán egy mesés zenekar lenne - márpedig az -, az is nagy dolog lenne. De ez a zenekar egyben jelkép is. A békébe és a szabadságba vetett remény jelképe". Köves Iván - hogy a szóban forgó csellista nevét is eláruljuk - Rozsnyai Zoltán karmester és Csobádi Péter esztéta oldalán egyike a zenekar alapító tagjainak. Vissza