Köves Éva

Előszó

Köves Éva és az árnyékok
Köves Éváról utoljára két évvel ezelőtt írtam, amikor már mögötte volt a „nagy vállalkozás", a Ludwig Múzeumban falra festett tér-installáció. Tulajdonképpen csak megerősíteni lehet azt, amiről már akkor is meg voltam győződve: Köves Éva szokatlan következetességgel és tudatossággal járja a saját útját és követi azt a művészeti programot, amelyet a kilencvenes évek elején elkezdett. Ennek a munkának a során különös önkorlátozást is alkalmaz, melynek természete csak akkor lesz világos, ha felidézzük korai, tisztán „festői" munkáit. Először - úgy tűnik - a színekről mondott le, helyesebben visszafogta magát a fehérek és szürkék finom árnyalataira. Ezek az örvénylő, pasztózus képek plasztikusságukkal utaltak a térproblémára. Ezt követték a kis képek, ahol a kékek és feketék bevonásával már geometrikus formák jelentek meg egy virtuális térben, de az ecsetvonásnak, a festék tömegének igen fontos plasztikai szerepe volt. Ezek a perspektíva, tér és árnyék kérdéskörében mozgó kutatások, valamint a fotó megjelenése már kijelölte a további utat: a vetített, a falravetült monumentális árnyék-tér problémáját, mely részben a Gallery by Night 1991 alkalmával, illetve az említett nagyszabású festett installációval bontakozott ki. Kevés művész ura ennyire a méreteknek és tudja pontosan eldönteni, hogy mit és mikor kell húsz centiméteren és mikor húsz méteren megvalósítani.
Köves Éva 1994-ben egy hónapot ösztöndíjjal Frankfurtban töltött és ott kezdett el képes levelezőlapokat és térképeket egymásra vonatkoztatva átfesteni, és ezeket be is mutatta a Fészek Galériában. A dokumentum és a fotográfia, valamint az árnyékok iránti régi vonzalma irányította azokat az új munkákat, amelyeket a Budapest Galéria Kiállítóházában láthattunk 1996 elején a Lajos utcában. Köves Éva eddig is készített fotó-átfestéseket: a rendszerint valamiféle építészeti struktúrát rögzítő fotóba - például nyitott ablak - belefestett, továbbfestette, ezzel „megzavarva" a kompozíciót rögtön az illúzió, a fikció világába emelte a különben köznapi részlet-valóságot. Ezt a programot folytatja azóta újabb struktúrák - állványok, korlátok, ipari illesztések - fényképezésével és képpé transzponálásával. Nem különleges helyszíneket keres magának, hanem saját városi, budapesti környezetét fényképezi: a pesti bérház míves vaskorlátjának tiszta árnyékvetését, a felújítás alatt beállványozott Műcsarnok bonyolult állvány-struktúráit, a Lánchíd vas-elemeinek gyönyörűen szegecselt illesztéseit, a havas parkban álló fák törzsének vetett árnyékát.
A feldolgozás módja is különböző; a papírkép átfestése mellett megjelenik a vászon, a vászonba épített kollázs-elem, végül az emulziós vászon. Szinte kapóra jött a felkérés a Galéria 56-ból, ahol Moholy-Nagy László centenáriumára rendeztek tisztelgő kiállítást mai magyar művészek munkáiból. Köves Éva fényképei, a szerkezeteket kutató, az árnyékokat képpé komponáló látásmódja igen könnyen tudott reflektálni a magyar avantgárd nagy klasszikusának munkásságára. A Moholy-Nagy fotográfiák és fotogramok tanulmányozása ismét munkák egész sorozatát indította el, sőt megerősítette a művészt saját útkeresésének helyes irányában.
Budapest, 1996. május
Néray Katalin Vissza