Megtagadva (dedikált példány)

Fülszöveg

A kamasz Somlyói Anna és barátnői nem a háborúval vannak elfoglalva, hiába írunk 1942-t, hanem élik a maguk megszokott diákéletét. Amellett hogy félik a tanáraikat vagy a latindolgozatot, Horthy Miklós fiába, a hősi halált halt fiatal és fess repülőtisztbe szerelmesek, fényképét titokban maguknál hordják. A plátói rajongás után azonban az utolsó gimnáziumi évek meghozzák Anna számára az igaz szerelmet egy gyerekkortól ismerős fiú, András személyében, ám a közelgő háború elszakítja őket egymástól. Amint a front megérkezik, már mindenki csak azon igyekszik, hogy valahogy életben maradjon a végsőkig redukált létben, vagy épp egy aprócska előnyt kicsikarjon magának, amely lehet, hogy éppen a túlélést jelenti.
Kováts Judit az "oral history" elkötelezett művelőjeként hosszú éveken keresztül készített interjúkat szemtanúkkal a háborúról, a frontról és az orosz megszállásról. A huszonhárom személlyel készített, közel száz órás anyag egyik fontos forrása lett a minimalista stílusú regénynek. Az író távolságtartó: csak láttatja az eseményeket, mintegy elénk tálja a valóságot, de a tanulságokat nekünk kell levonnunk. A tények márpedig makacs dolgok: az események kommentárok nélkül követik egymást, a tettek beszélnek az elvek helyett. És bár Somlyói Anna fiktív személy, minden, amit elmond: megtörtént igaz esemény.
Kováts Judit író, korábban történész-levéltáros. Számos tudományos munkája - kötete, tanulmánya, szakcikke - jelent meg a 19. századról, azon belül is a reformkorról. Kutatási területei közé tartozott a hadtörténet és a katonai térképészet is. Elbeszéléseket, novellákat, tárcákat publikált különféle irodalmi folyóiratokban és portálokon. A Megtagadva az első regénye.
"Két karomat a földhöz szegezték, a fejemet lefogták, a lábamat akkora erővel feszítették szét, hogy azt hittem, kettészakadok. És akkor, amikor mintha kést vágtak volna a lábam között az eleven húsomba, megértettem, hogy nincs menekvés." Vissza