A 250 éves Belvárosi Nagytemplom

Előszó

Amikor ebben a csodaszép könyvben feltárul előttem templomunk minden ékessége, eszembe jut a 18. század közepén élő szolnoki ember, aki a török veszedelem és a Rákóczi Szabadságharc pusztítása után szerény házikót, sok esetben csak egy sár-kunyhót épít, ahol maga és családja meghúzódhat. Ebből az alacsony, sötét lakásból vasárnap reggelenként ünneplőbe öltözve a hepe-hupás, sáros utakon elindul a templom felé. Amikor belép a végtelenül magas, gyertyák fényárjában úszó templomba, tekintete megakad egy-egy csodálatos festményen, szobron, hallja az orgona harmonikus zengését, egy pillanatra úgy érzi, elhagyta a földet és fölemelkedett a mennyországba. Lelke megtelik a jelen levő Isten békéjével és örömével! "íme Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az Ő népe lesznek" (Jel 21,3)"
Elődeink nagy kincset hagytak ránk. Ha saját maguktól olykor meg is vonták, de a templomtól soha nem sajnálták a legszebbet, a legdrágábbat! Erről tanúskodik ez a könyv.
Egyben meghív arra is, hogy igazi, maradandó, Istent megdicsőítő és az embert gyönyörködtető értékek megteremtésén fáradozzunk.
Hála és köszönet Istennek az Ő ajándékaiért és mindazoknak, akik akár a legcsekélyebb adományokkal is segítették, hogy ezek az értékek megmaradjanak az utókor számára, és növekedjenek.
Dávid király hálaadó imájának gondolatai kísérjenek, amikor ezt a könyvet lapozgatjuk.
"Urunk, Istenünk, ez az egész vagyon, melyet készítettünk, hogy ház épüljön szent nevednek, a te kezedből való és a tiéd az egész. Tudom Istenem, hogy vizsgálod a szíveket és szereted az egyszerűséget: azért én is szívem egyszerűségében, örvendezve ajánlottam fel mindezeket és láttam, hogy itt levő néped is nagy örömmel ajánlotta fel neked ajándékait."
(1Krón 29, 16-17.) Turai János plébános Vissza