Baranzov Vera

Előszó

Részlet a könyvből:
Huszonkét esztendős voltam, mikor Szent-Pétervárott letelepedtem. Három hónappal azelőtt fejeztem be tanulmányaimat egy külföldi egyetemen és doktori oklevéllel a zsebemben tértem vissza Oroszországba. Öt évet töltöttem volt viszszavonultan, szinte remeteként egy kis egyetemi városban, érthető tehát, hogy a szentpétervári mozgalmas élet hirtelen mámorossá tett. Egy időre egészen elfeledtem az analitikai funkcióknak, a tér- és időmennyiségeknek, a testek négy kiterjedésének és más tudós dolgoknak fogalmait és elméleteit, melyek még rövid idő előtt lelki világomat lekötötték s lelkem egészét az uj életnek szenteltem. Itt is, ott is ismeretségeket kötöttem, iparkodtam behatolni a legkülönfélébb társadalmi körökbe, lázas kíváncsisággal követtem e bonyolódott, de lényegében olyan üres, csábitó külszinü káoszt, melynek élet a neve. Minden érdekelt most, mindennek örvendtem. Szórakoztattak a színházi előadások, a jótékonycélu estélyek, sőt még az irodalmi körök is azokkal a végtelen és haszontalan vitatkozásokkal, a melyeket minden képzelhető és képtelen elvont fogalmakról folytatnak. Az irodalmi körök rendes látogatói már régen megunták e vitákat, de engem érdekeltek, mert nekem ujak voltak. Azzal a lelkesedéssel adtam magamat rájuk, a melyre csak a természettől fogva is beszédes orosz képes, kiváltkép akkor, ha öt esztendő át egyebet se tett, mint hallgatta néhány német szaktanár előadásait s azok nyomán maga is számolgatással s magasabb filozófiai elmélkedéssel foglalkozott, sehogysem birván felfogni, mint lehet a drága időt pletykázással tölteni. Vissza