Fekete vetés

Fülszöveg

Hárommillió földnélküli zsellér, kubikos, cselédember élete árad Kovai Lőrinc új könyvében, az első világháború végétől, a második világháború végéig, Orgovány-pusztától Budapest romjaiig.
A magyar könyvkiadás első nagy regénye, melyben a kiváló író a világháborút, Budapest ostromát és a nagy társadalmi átalakulást dolgozza fel az irodalom eszközeivel.
Író a könyvéről:
Sűrű fekete vetésben botladoznak a kanyargós, sárgavízű folyó partján élő emberek. A fekete vetés magja az elnyomás, a betűk mérge, a hazugság és a bűn. Néha szilaj lázadás, féktelen szerelem, tomboló bosszú vet hullámot a hétköznapok fekete vetésén. Egyszer forradalom jégesője zúdul rá, máskor háborúk dúlnak messze-messze, a távolban felgyújtott falvak...
Csend volt sokáig, nagyon sokáig. De egyszerre soha nem látott erővel viharzott fel a nagy aratás és új háború sarlójának görbe pengéje alatt dőlt rendre a fekete vetés. Nagy aratás volt, de az ember nem aratott. Úgy vergődött a fekete vetés mélyében, mint az apró madárfiókák és bizony nem rajta múlott, hogy nem szelte ketté az éles penge.
A fekete vetés sötét barázdáinak nyomán vezettem tollamat, míg a félrevezetettség éjszakáiban vergődők, a reménytelen sorsúak és a megtévesztettek életét próbáltam az olvasók elé vetíteni. A névtelenek, kopottak, együgyűek, gyenge gonoszok regényét írtam meg. Hiszem, hogy utódaik már a tiszta öntudat felemeltségével járhatnak a földön - s akkor a Fekete vetés aranyszínben játszhat ismét a nap csókjának varázslatától... Vissza