Előszó
A kovácsolási müvelet a fémek melegképlékeny állapotbani alakításának egyik vállfaja s a legrégibb fémalakitási műveletnek mondhatjuk. Már a kultura legalacsonyabb fokán álló ősember hamar rájött arra, hogy ha egy vas- vagy fémdarabot megmelegít s azután azt egy szilárd alapra, valamilyen kemény kődarabra fekteti, s egy másik kézbevett kemény kődarabbal üti, akkor az ütésnek engedni fog s alakját megváltoztatja. Ilyenformán készítette az ősember első használati tárgyait fémekből. Azt a szilárd alapot, amelyre a meleg fémet ráteszik s amelyen az idomítás történik üllőnek, a szerszámot pedig, amellyel az ütést adjuk, kalapácsnak nevezzük. Az ősember üllője tehát valamilyen nehezebb kődarab, kalapácsa pedig egy a kézhez idomított kisebb kődarab volt. Kovácstüz gyanánt egy kis mélyedésbe rakott faszéntüz szolgált, melyet állati bőrökből készült futtatóval élesztett.
Később rájött, hogy jobban tud dolgozni, ha ugy az alátétet, az üllőt, mint a kalapácsot is vasból késziti, mert hiszen a vasból készült szerszám sokkal tovább tartott, mint a törékeny kőből való. Kovácstüz gyanánt legtöbb esetben ugyanazon bucatüzet használták, melyből a vasat, előbb közvetlenül ércekből nyerték.
A kovácsolásnak ez a módja, amikor a kalapácsot kézzel emelték és sújtották a kovácsolandó darabra sok ezer évig volt a kovácsolás egyedüli módja s a mai napig megtaláljuk a kézi kovácsolásnál.
Maga a kovácsolás már az ókorban felkeltette az ember érdeklődését és foglalkoztatta fantáziáját. Már az őskori mondák világában is valami titokzatosságot sejtettek a kovács munkájában és ez részben meg is maradt, földalatti műhelyekben, vulkánok mélyén a görög Hephaistos Zeusnak villámokat kovácsolt, más mondabeli műhelyekben titokzatos erejű kardok készültek, melyekkel hősök sárkányokat győztek le. A kard, a vasfegyver, egyetlen előállítási módja a kovácsolás volt. A kovácsot körülvevő titokzatosság az emberi fejlődés során nem csökkent és ez az alkalmazott tudományig talán az egyetlen, mely a legutóbbi évtizedekig csak a gyakorlat tapogatózására támaszkodott és elméletileg megoldhatatlan maradt.
Idővel azonban, amint az emberi géniusz megtanulta a vizierőt az ember szolgálatában állítani, születtek meg a vizierővel hajtott kalapácsok, tehát az első gépi kalapácsok s a fejlődés további során a modern kalapácsberendezések.
Vissza