Magyar Szakács 1934. március

Előszó

A gödöllői "Zöldház"

A mult század 80-as évek elején bájos kis családi idill játszódott le a gödöllői koronauradalom kastélyától nem messze fekvő "Zöldház"-ban I. Ferenc József magyar király és Erzsébet királyné között, mely csak jóval később, boldog emlékű királynénk tragikus halála után lopakodott ki a királyi kastély falai közöl, hogy aztán szárnyra kelve, szájról-szájra járva, majd apáról-fiura szállva, időtlen-időkig megmaradjon a magyar nép emlékezetében. Erzsébet királynénk, mint a közhitben mai napig is él, jobban szerette ezt az áldott, szép magyar földet és ennek hagyományos hü népét, mint a saját hazájabeliét, vagy akár az osztrák alattvalóit is. Noha a monarchikus államforma miatt könnyen érthető osztrák féltékenységi okokból, int Magyarország királynéja és Ausztria császárnéja, ha nem is tüntethetett a magyar nemzet iránt érzett szimpátiájával, de kimutatta azt még felséges urával szemben is, ha arra alkalom adódott. Ő nemcsak a magyar nép jellemét becsülte, szerette, Ő ennek a nemzetnek a zenéjét, bus dalát, sőt nemzeti eledeleit is. Az ételek közül kiváltképen a magyaros szilvásgombócot, amit több izben meg is emlitett koronásfő urának, akiben végtére is inycsiklandó vágy kerekedett, hogy azt alkalom adtán megizlelhesse. Az alkalom nem váratott sokáig magára, mert a szokásos nyárutói vadászatok nemsokára megkezdődtek, amelyre az inyencségéről hires és ugy a magyar konyhát, mint a cigányzenét kedvelő toscanai nagyherceg is hivatalos volt, aki egyáltalán nem titkolta el idősebb Andrássy Gyula gróf és Bombelles gróf szárnysegéd előtt, hogy nemcsak a vadászatnak, de a magyar kosztnak is örül, amelyben nem is oly régen része volt Rudolf trónörökössel való találkozása alkalmával, aki ez időtájt a görgényi havasokon, Retyezátban, medvékre vadászott. Mi sem természetesebb, hogy Andrássy Gyula gróf sem titkolta el a nagyherceg bizalmas vallomását, hanem diszkréten tudtára adta Erzsébet királynénak... Vissza