Kovácsék

Előszó

Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
Szín: Nappali, amely fogadó és dolgozószoba egyben. Régi, valamikor elegáns szalon maradványai: A sarokban varrógép, egyik ablak előtt hatalmas íróasztal. Hátul világos bútorral berendezett, valamivel magasabban fekvő szoba látszik - egykor a gyermekszoba lehetett - most Margit használja próbaszobának. Balra a konyhába nyíló ajtó, mellette egy másik ajtó Kovács dr. szobájába vezet. Jobbra kijárat. Minden elhasznált, kopott, mégis barátságos lakás. Mikor a függöny felmegy, hárman vannak a színen. Éva a próbaszobában a díványon fekszik és olvas. Béresné a pamlagon ül, varr valamit és halkan dúdol. Horváth Elemérné szemben ül vele egy karosszékben. Néhány perccel előbb érkezett, még nem vetette le a kabátját.
HORVÁTHNÉ (sóhajt): Krisztus is azt mondta: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.
BÉRESNÉ (ingerülten): Maga túlzásba viszi.
HORVÁTHNÉ: Nem tehetek róla, ilyen bolond szívem van, mindig odahúz, ahol baj van. Most is, alig értesültem a segélyosztásról, rohanok a nőegyletbe; annyi türelmem sem volt, hogy lenyeljem a levest. Mondom, hátha segíthetnék valamit ezen a szegény asszonyon. (Margit jön hátulról; hallotta az utolsó mondatot és megáll.)
BÉRESNÉ (dúdol; szórakozottan): M'gen.
HORVÁTHNÉ: Mondom, itt áll magárahagyva. Mert köztünk szólva, a férje csak nyűg rajta, amióta kitették az iskolából, a két gyerekkel együtt a nyakába akaszkodott. Kitől várhatna segítséget, ha ... Vissza