Szivárvány - Naptár

Előszó

Évszázadunk utolsó éveiben negyedik naptárával jelentkezik a szerzőpáros. Évszakokhoz, ünnepekhez igazodó témákban kerestek szivárványt egyéni életük, családjuk, egyházuk, népük és világuk felett. Ez a szivárvány a Biblia első lapjain is megtalálható már, mint ígéret; és a Szentírás utolsó lapjain, mint beteljesedés: a mennyei trónus felett. Mindent átível térben és időben egyaránt. Felettünk talán sötétebb felhők közt jelenik meg, mint más népek felett, ezért nagyobb szükségünk is van látására.
Naptárunk nem bibliai igéket, egyházi dogmákat, de egy látásmódot szeretne közvetíteni, mellyel a világot Szivárvány alatt szeretnénk láttatni naponta, akár a csupán derűt, akár a csupán borút láttató szemüvegek helyett.
Az Írás azt mondja, hogy ami széthullt azt Krisztusban Isten újra egybeszerkeszti; mindazt, ami a mennyben és mindazt, ami a földön van (Ef 1,10). A szivárvány Istennek ezt az egybeszerkesztő, összekötő művét akarja szimbolizálni. Egy falitáblán ezeket a szavakat olvastam: "A hangok harmóniája a zene, a vonalaké a szobrászat és az építészet, az igazság harmóniája a költészet, az élet és jóság összhangja az Isten országa, az Istennel és emberekkel való közösség". Isten országa tehát összhang, az egész életnek az összhangja. Jézust megtalálva magamat is megtalálom, megtalálom a világ értelmét, kibontakozó célját, végső dicsőségét a mindeneket megújító Isten ígéretében. Isten országában lenni: összhangot keresni a teljességgel, hiszen Istennek tetszett, hogy ez a Teljesség Jézusban lakjék (Kol 1,19). Vissza

Fülszöveg

Több lehetsz
Az egyik tanítvány odaviszi Simont - vagyis Pétert, a testvérét Jézushoz. Ebben a találkozásban egyszer csak azt mondja Jézus Péternek: "Te Kéfás vagy, te kőszikla vagy". Péter tudta, hogy ő nem az, tudta, hogy ő lobogó szalmaláng természetű ember, aki tud lelkesedni, de kőszikla nem tud lenni. Jézus azt mondja: de az leszel! Felejthetetlen Péter számára, amit Jézus mondott. Hiszen ez azt jelenti, hogy élete át fog alakulni. Új ember lesz, aki történelmet fog formálni azáltal, hogy őt is átformálta Jézus.
Azt mondja Pascal, a 17. század egyik legnagyobb gondolkozója: Az ember az egyetlen lény, aki önmagánál több lehet. Felülemelkedhet korlátain és tágas tér nyílik ki előtte. Az emberi lét olyan, mint fazekas kezében az anyag. Isten kezében több lehetek annál, mint aminek megszülettem.
Goethe mondta ezt a különös mondatot: "Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük tesszük. De ha olyannak vesszük, mint amilyennek lenni kell, akkor azzá tesszük őt, amivé lehetne." Azt akarja kifejezni, hogy az embert sohasem úgy kell tekinteni, amilyen most, hanem olyannak kell venni, amilyen lehet. - De ez a nagy átalakulás tulajdonképpen Jézusban ölt testet. Az a lehetőség, amivé én lehetek, Jézusban lett valóság.
- Nem ismerem. - S ő reánézett, vissza,
A pillantás ködöt áthasít
S a kétely fölött Péter áll, a Szikla Vissza