Kovács Margit gyűjtemény

Előszó

Kovács Margit kerámikusi alkotói világában kezdettől nyitottak egymás felé a képző- és iparművészeti tradicionális műfajhatárok, messze megelőzve a kortárs iparművészet hasonló törekvéseit. Az autonóm és alkalmazott műfajok egyformán jelentős szerepe a mindkét irányba való kísérletezés és műfaji egymásra hatás kiaknázását teszi lehetővé számára. Ezért tudja megteremteni a "korongolt kovács margiti plasztikát" és ezért tudja megalkotni plasztikai igényű tárgyi világát.
Hazai és külföldi tanulmányok után művészi pályáját az 1930-as évek elején, mintázott terrakotta kisplasztikák és reliefek, valamint korongolt dísztárgyak és funkcionális tárgyak alkotásával kezdi. Fehér vagy színes fedőmázat alkalmaz, de a máz nélküli terrakotta szépségét is gyakran érvényesíti. Saját hangját keresve szecessziós és expresszionista hatásokat asszimilál nyúlánk arányú zsánerfiguráinál, reliefjeinek többségénél viszont a román kori szobrászat zömök arányú formaeszményéhez kapcsolódó expresszíven mintázott alakokat formál.
A 30-as évek második felében stilizáltabb nyelvvel kísérletezik vallásos témájú falképeinél, melyeket a középkori bizánci művészet és a perzsa miniaturák dekoratív formavilága inspirál. Sajátosan egyéni hangú, ornamens szerepű feliratokkal dekorált dísztárgyakat alkot biblikus, moralizáló és népköltészeti tematikával, folklorisztikus hatások asszimilálásával. A figuratív plasztikák technikai kivitelezésébe egyre jobban bevonja a korongozást, és a geometrikus forgásformákat kiegészítő részletformák létrehozására szűkíti a mintázás szerepét. Ennek a technikai megoldásnak hatására a geometrizáló tendencia egyre tisztábban kezd érvényesülni figuráinál. A kisplasztikáknál a kupformára való egyszerűsítés lesz egyre következetesebb, a nagy méretű alakok pedig egyre oszlopszerűbbé válva, gótizáló formaeszményhez közelednek. A színes, fényes fedőmázak mellett elkezdi a matt hatású, színezett agyagmázak alkalmazását, - azaz az engobe festést - pasztellszínű árnyalatokkal. Míg a korai mintázott figuráknál még az emberi testrészek közötti anatómiai arányokat követi vagy a megváltoztatott arányú formarészeket tömbösíti, addig a korongolt alakoknál már geometrikus modellezést valósít meg, sajátos arányok kikísérletezésével. Ezzel párhuzamosan a geometrizálást a dekorativitással összeegyeztetni szándékozó kísérletei során olyan egyéni formafelfogáshoz jut el, mely geometrikus és ornamentális motívumok szerves alkalmazását is lehetővé teszi. Vissza