Erdő sori iratok

Fülszöveg

Két lap közé indigó került, majd. az írógép lenyomott betűjének kalapácsa ráütött a festékszalagra, amely nyomot hagyott a papiron. Életre kelt az első irattári levél az Erdő sori iskolában.
Ennek hatvan esztendeje már. Ez a levél, mint ahogyan az ezt követők is, iktató számot kaptak, eljutottak a címzetthez, és egy példányuk az iskola irattárába került. Legtöbbjüket soha többet nem olvasta újra senki. Először az iroda egyik szekrényének mélyére kerültek, néhány év múlva pedig egy másik helyre, majd idővel az iskola pincéjébe, melyet eredetileg légóhelyiségnek alakítottak ki, hogy megóvják a civileket az esetleges légitámadások bombáitól
Itt mi is többször raktuk egyik szekrényből a másikba a már megsárgult, poros, összekötözött, régi irattári anyagokat. Csak bosszankodtunk, hogy hova is rakjuk ezeket. Jobb lenne kidobni mindet, gondoltuk. De valami miatt mindig tovább őriztük. Legvégül, sok-sok pakolás után, az iskola padlására hordtuk, most is ott porosodnak.
Kovács Lászlónak... Tovább

Fülszöveg

Két lap közé indigó került, majd. az írógép lenyomott betűjének kalapácsa ráütött a festékszalagra, amely nyomot hagyott a papiron. Életre kelt az első irattári levél az Erdő sori iskolában.
Ennek hatvan esztendeje már. Ez a levél, mint ahogyan az ezt követők is, iktató számot kaptak, eljutottak a címzetthez, és egy példányuk az iskola irattárába került. Legtöbbjüket soha többet nem olvasta újra senki. Először az iroda egyik szekrényének mélyére kerültek, néhány év múlva pedig egy másik helyre, majd idővel az iskola pincéjébe, melyet eredetileg légóhelyiségnek alakítottak ki, hogy megóvják a civileket az esetleges légitámadások bombáitól
Itt mi is többször raktuk egyik szekrényből a másikba a már megsárgult, poros, összekötözött, régi irattári anyagokat. Csak bosszankodtunk, hogy hova is rakjuk ezeket. Jobb lenne kidobni mindet, gondoltuk. De valami miatt mindig tovább őriztük. Legvégül, sok-sok pakolás után, az iskola padlására hordtuk, most is ott porosodnak.
Kovács Lászlónak - iskolánk egykori igazgatójának - jutott az eszébe, hogy érdekes lehet mindaz, amit ezek a lapok őriznek. Több száz, talán több ezer anyag átolvasása és rendszerezése után született meg ez a könyv.
Az irattári anyagok pontos másolatának tanulmányozásával, valamint a leírt anekdoták és a több oldalról megjelenített vélemények segítségével olyan tanítványok, tanárok, szülők, iskolai dolgozók életébe nyerhetünk bepillantást, akik hétköznapi hősként is EMBEREK tudtak maradni.
Mit tettünk volna mi akkor? Akkor,amikor úgy kellett másnap iskolába menni, hogy éjjel elvitték apát, és azt sem lehetett tudni mikor látjuk újra?
Mi aláírtuk volna azt a hamis jegyzőkönyvet egy félelmetes rendőrszobán, ahol egy tiszt ordít velünk és megfenyeget, hogy nem látjuk többet a családunkat? És vajon átengedtük volna ugyanezt a rendőrt a vizsgán, amelyen segítség nélkül elbukott volna?
Miként magyaráztuk volna el mi, hogy a szovjet hadsereg igenis felszabadította hazánkat 1945-ben, és köszönettel tartozunk minden szovjet katonának még 1956-ban is, amikor tankokkal jöttek.
Olvassa mindenki ezt a könyvet úgy, hogy a sorok mögött vegye észre az EMBERT! Mert hiszem, hogy csak a múltat megértve és a jelenben cselekedve lehet gyermekeinknek boldog jövője!
Bodnár Mihály Vissza