Az Árva Mariska napjai

Előszó

Mély meghatottsággal irok bevezető sorokat e könyvhöz, amelyet egy szegény tudatlan és egy bizonyos időben elesett leány irt. És nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy a "Nyugat" nekem osztotta ki e szerepet, mert az a "rossz" leány, akinek itt a legőszintébb hangját fogjuk hallani, egyike a legjobb és legerkölcsösebb lényeknek, akikkel az életben - elevenen vagy irásban - találkoztam.
Skepsissel fogtam kezembe az Árva Mariska napjait, mert még mindig félek a nőtől, aki ir. Aki köztük a legkülönb, arról kisül, mint Elliot Györgyről kitünt, hogy inkább férfi, mint nő. A valóban nőiesek, még ha tehetségesek is, belemerülnek, sőt egyenesen beleőrülnek a nemi kérdésekbe és a nősténység vak és vad lázában, amikor kimerültek: szánalmas módon kapkodnak titkos atmosphaerák után. Ide a müvészet már nem követheti őket, - ügyük a pathologusra vár. Igaz, érdekesek ezek is, igy is. Sőt azt se mondhatom, hogy egy-egy elbeszélő vagy lyrikus nő munkájában qualitást és gyönyörüséget nem találtam, de hogy egy irónő alakja előttem teljes delictre tegyen szert, - ez csak reményem. Talán Marie Baskircsev, ha olyan fiatalon nem hal meg, Sand asszony, ha annyira nem asszony, - a nő gyenge értelmében - Seraó, ha nem ujságcsináló, Ouida, ha nem egy félbolond globe-trotter - : lettek volna igazán valamivé. Izgató torzok, befejezetlen lények mind és ami a fődolog, több vagy kevesebb ügyességgel. A másik nem különösségnek önálló jegye csak egy töredékükben van meg. Milyen mámoros lenne pedig a világ, ha egyszer jönne egy asszony, aki kibontsa előttünk az asszonyt a maga teljességében! Vissza

Fülszöveg

...Hogy prostituáltatik egy leány, akin egy egész város megy végig, szüzies, tiszta és nemes marad: erről szól a könyv később és mindvégig.
Egy ponton félbe szakad. Gyön a kegyes sors és az igazság. Gyön egy férfi, aki értékes és rátalál a ganajdombon a nagy értékre. Könnyében és csókjában megfürdeti és kitisztogatja. Itten a nő felemeli szép és dacos fejét. És a jó Isten, akit a lány soha el nem hagyott, azt is megengedi neki, hogy mindvégig boldogan és büszkén, emelve tarthassa.
Biztosítottak engem - és én biztosíthatom a megértő és jószivű olvasót - hogy Mariska hites feleség, uri nő lett, aki élni és irni is megtanult és jóakaratu mosolylyal szánakozik vergődésének e naplóján. Mintha, aki ezt irta más személy lett volna, nem ő, mégis a legigazibb testvére, akinek megalázott és hősi korszakára büszkén gondol.
És én is, ujra mondom, büszke vagyok rá, hogy első vagyok, aki emlékezetes irását látom nyomtatásban és mély hódolatom és bókjaim közepette küldhetem át neki. Ime, egy erkölcstelen könyv, amelyből erkölcsöt lehet tanulni.

Bródy Sándor Vissza