A Szegedi Napló huszonöt éve 1878-1903.

Előszó

A SZEGEDI NAPLÓ TÖRTÉNETE.
Mikor a mult esztendő nyarán a Szegedi Napló minden hangos hivalkodás nélkül megülte születése huszonötödik évfordulóját, a lap életének mai intézői engem szemeltek ki a lepergett fertályszázad történetének megírására. Mi tagadás benne, akkor biz én fáztam egy kicsit ettől a megtiszteltetéstől.
Persze nem a magam erejében kételkedtem - ez nem ujságirószokás - nem is a nagysága riasztott meg a feladatnak, hanem a kicsisége. Poros foliánsokkal piszmogni, fürge kis könyvskorpiók családi fészkit fölverni, öreg történetekről a feledség fátylát leszálazni, fű benőtte, szél behordta ösvényeken csavarogni nem olyan embernek való mulatság, aki hivatása szerint a mának krónikása s kriptaszagát érzi már a tegnap történetének is. Meguntam ezt az archiváriusi munkát, mielőtt bele fogtam volna. Mikor fölnyitottam az első évfolyamot, megcsapott az állott könyv nehéz szaga s mindjárt be akartam csukni a formátlan fóliánst, mikor megfakult hasábjain szemembe ötlött egy közbecsülésben álló szegedi név. A viselője ma igen előkelő tisztviselő, akiről a manó se hinné, hogy anno domini verskötetet adott ki Kebelhangzatok cimmel. Bizony a Könyv-isme cimű rovatban ugy leszedték róla a keresztvizet, hogy szinte most is sajnálkozik rajta az ember.
Pár lappal odébb más pikantéria következett. Követválasztásos idő volt s jelölt-nézőbe jártak idebent a torony alatt a nagyszéksósi, zákányi, vagy már nem is tudom, melyik tanyákrul való magyarok. Vissza