Sümegi történetek

Előszó

Egy sümegi lokálpatrióta, helytörténeti kutató, történész-pedagógus válogatott írásait tartja kezében a kedves olvasó. Kovács J. András a sümegi Kisfaluy Sándor Emékmúzeum egykori igazgatójának dolgozatait tartalmazzák a következő fejezetek; legtöbbjük témája a múlt században gyökerezik és hiteles korabeli dokumentumok igazolják valódiságukat.
A szerző 1949-ben iskolaigazgatóként került a sümegi általános iskolához. Rövid ideig abban a szerencsében részesülhettem, hogy fiatal pedagógusként közvetlen kapcsolatban dolgoztam vele iskolai helyetteseként. Tanúja voltam annak a gigászi szervező munkának, amivel - az elmúlt zűrzavaros évek után - megteremtette a stabil iskolavezetést mind a tantestület, mind pedig a politika elvárásának összhangjában. Már egyetemista korában is előszeretettel vonzódott a néphagyományokhoz, népművészethez, de a gyakran változó munkahelyek nem tették lehetővé ez irányú tevékenységét. Sümeg ebből a szempontból valóságos kincsesbányát jelentett számára. Az iskolavezetés egész embert kívánó munkája mellett, az első napoktól kezdve gyakori "vendége" lett a félig-meddig gazdátlan, átszervezés alatt álló múzeumnak. Az alapító Darnay Kálmánnak régi kívánsága valósult meg 1950. május 1-jén, amikor is az államnak felajánlott gyűjtemény visszamaradt anyagából megnyílt az emlékmúzeum. Kovács J. András, az alig egy éve hivatalában levő iskolaigazgató, ettől kezdve amolyan másodállásban az emlékmúzeum vezetését is ellátta. Vissza