Szolidaritás az enyhülésért, a békéért

Előszó

Milyen világban élünk ma? S milyen világban élünk majd holnap, az elkövetkező években, évtizedekben? Milyen jövő vár a Földünkön ma élő 4,5 milliárd emberre, a nyolcvanas években évenként születő mintegy 100 millió gyerekre? A kérdés nem amiatt vetődik fel, hogy a Föld el tudja-e tartani a jövőben az emberiséget, hanem, hogy az emberiség milyen sorsot készít elő magának.
A Nemzetközi Békekutató Intézet szerint a világ fegyverkezési kiadása 1980-ban percenként több mint egymillió dollár volt. Havonta tehát mintegy 40 milliárd dollárt vettek el az emberiségtől, vagyis évente 500 milliárd dollár körüli összege't. De ez a dolognak csak egyik, a pénzügyi oldala. Emberi oldalról tekintve: egyrészt a hadiipar 400 ezer tudóst és kutatót foglalkoztat, ami a világ "agytrösztjének" 40 százaléka; másrészt, ezeknek a produktuma által fenyegetve van a Föld minden lakója, s maga az élet is a Földön. Az emberiséget fenyegető eme fő veszély mellett már szinte "mellékes", hogy bolygónk lakosságának egynegyede, több mint egymilliárd ember szenved éhségtől, nyomortól és betegségektől. Tulajdonképpen az emberiség szégyene, hogy a XX. század második felében az emberek tízmilliói pusztulnak éhen évente, pedig a Föld képes lenne megteremni, az emberek képesek lennének előállítani azt, ami szükséges a Föld lakóinak, hogy elfogadható körülmények között, nélkülözések nélkül éljenek.
Ehhez egy nagy nemzetközi elhatározásra lenne szükség, amelynek a lényege: az emberiség alkotóerejét, a tudomány és a technika eddigi vívmányait nem értelmetlen, improduktív katonai kiadásokra fordítsák, hanem az emberi jólét, az életkörülmények megjavítására, az emberiség békés jövőjének megteremtésére. Vissza