Mismás mesemás

Fülszöveg

Alpár mezőn élt egy öregember, s annak volt hét fia. De azon a mezőn nem ragyogott sem a hold, sem a nap, se a csillagok nem világítottak. Olyan sötét volt, akár a pokol fenekén. Így szólt a legfiatalabb fiú az apjához:
- Elmegyek apám, megkeresem a holdat, hogy világítson neked!
A második fiú erre ezt mondta:
- Elmegyek apám, megkeresem a napot, hogy melegítsen téged!
A harmadik fiú ezt mondta:
- Elmegyek apám, megkeresem a csillagokat, és lehozom őket az égről, hogy gyönyörködhess bennük!
Ekkor a negyedik fiú szólalt meg.
- Én elkísérem őket apám, hogy el ne tévedjenek!
Az ötödik fiú ezt mondta:
- Én pedig azért megyek velük, hogy megvédjem őket az ellenségtől!
A hatodik fiú is indult, ezzel a szóval:
- Én pedig azért megyek velük apám, hogy egymástól védjem meg a testvéreimet, nehogy összevesszenek a hosszú úton!
- És te fiam, miért mész velük? - kérdezte a hetedik fiút az apja.
- Azért apám, hogy hazataláljanak hozzád, ha megtalálták a holdat, a napot és a csillagokat!
Addig ment, mendegélt a hét fiú, míg a világ végére nem ért. Ott megtalálták az ezüst holdat, az arany napocskát és a gyémánt csillagokat. Hazavitték öreg apjukhoz Alpár mezőre, és az éjsötét mező gazdag ligetté változott, édesvizű folyókkal telis-tele hallal, selymes fűvel telis-tele illatos virágokkal, sűrű erdővel telis-tele vaddal.
- Itt maradunk akkor, innen soha többé el nem megyünk fiaim! - nézett a bölcs öreg büszkén a fiaira. Vissza