Darányi Ignác emlékkonferencia

Előszó

Köszönet illeti a Mezőgazdasági Múzeum vezetését azért az elmélyült kutatómunkáért, amelynek köszönhetően a mai napon van szerencsém megnyitni a Darányi Ignác emléke előtt tisztelgő konferenciát. Vajon miért időszerű most, a század végén Darányi Ignác életének és tevékenységének tanulmányozása? Taníthat-e nekünk a mai, fölgyorsult világban élőknek hasznosat az a politikus, aki a múlt század kedélyes és sokkal nyugodtabb viszonyai között élt és alkothatott, mint mi az ezredforduló közeledtén. A kérdés objektív megválaszolásához össze kell hasonlítanunk Darányi munkásságát és korát a mienkkel. Darányit a király 1895. november 2-án nevezte ki földművelésügyi miniszterré, és meglepetést keltett, hogy személyében egy fővárosi ügyvéd került a tárca élére. Kezdetben a gazdák - finoman szólva - nem sokat vártak tőle. Szerényen meg kell jegyeznem, hogy több mint egy esztendeje, amikor én vettem át az ő kései örökét, nemcsak gúnyban és kétkedésben volt részem, de gáncsoskodásban is, sőt, a hírhedtté vált búzaégetést is hivatalba lépésem napjára időzítették. Az 1895-1903 idejére eső első, majd a 1906-1910 közötti második minisztersége idején a földművelésügynek a költségvetésből származó részesedése évről évre emelkedett, s mi több, egyre újabbal egészítették ki. Két számot mondanék, amíg 1895-ben 19,8 millió koronát kapott a Földművelésügyi Minisztérium, 1910-ben már 89,6 millióból gazdálkodhatott. Darányinak talán könnyebb dolga volt, mint a jelenlegi agrárkormányzatnak. O az egyre emelkedő pénzösszeget a gyarapodó feladatok, a mindinkább terebélyesedő intézményi rendszer finanszírozására használta. Vissza