Erdélyi panteon 1.

Előszó

Bizonyára vannak, akik emlékeznek még arra az Erdélyi csillagok című könyvre, amely kétszázegynéhány oldalon különböző szerzőktől tizennégy írást kínált az olvasónak. Tizennégy írói portrét "Erdély szellemi múltjából", a Kolozsvári szobrász-párostól Ady Endréig. Bizonyára vannak, akik emlékeznek még - noha zömükben csak a címére. Hiszen hat évtizeddel ezelőtt jelent meg, 1935-ben, az Erdélyi Helikon íróinak tízéves találkozója alkalmára, a Szépmíves Céh kiadványainak korlátozott példányszámában - és még ennek egy részét is elnyelte az idő, a háború, a vörös korszak. Ma már ritkaságnak számít. Pedig jól fogynak az ilyen kötetek, ott kell állniuk könyvespolcunkon, hogy időnként levehessük, le is vegyük őket, frissen tartsák bennünk, öregekben és - főleg - fiatalokban, erdélyi szellemi múltunk éltető örökségét. Azt az örökséget, amely kirajzolta kulturális létünk sajátos arculatát, és segít azt megőriznünk.
Ezért határozta el a Mentor Kiadó, hogy megismétli ezt az emlékezetes, fontos vállalkozást. Megismétli - időben és horizontjában is kiszélesítve, belefoglalva majdnem fél évezred erdélyi magyar szellemi életének olyan alakjait is, akik több szót, több figyelmet érdemelnének az utókortól, mint amennyi kijut nekik. Három kötetre terjed ez az új kiadvány, amely némiképpen mai szakíró-gárdánk erőpróbája is. Sajnos, ismert okokból eléggé megcsappant ez a gárda; annál inkább örvendhetünk annak, hogy idegen hangzású nevek alatt magyarul írott tanulmányokat olvashatunk hajdani nagyjainkról... Vissza