Sárvári Szakácskönyv

Előszó

A Kegyes Olvasóhoz!
Önkéntelenül kerül az ember tollára ez a régies megszólítás, amikor a Sárvári Szakácskönyv közreadójának baráti kérésére ajánlást ír ehhez a megejtően szép könyvhöz. És mindjárt pontosítsunk: ez a könyv nem csak szép, hanem tartalmában is igen gazdag. Gazdag és hasznos, ám igazából üzenetértéke a legerősebb.
Mi, akik Sárváron és a város közvetlen környékén lakunk-dolgozunk, napról napra megismétlődő élményként vesszük tudomásul, hogy egyszerre élünk a jelen mindennapjaiban és a magyar múltban. S ha talán nem is észleljük ezt folyamatosan, hiszen oly természetes számunkra, magyar és külhoni vendégeink érdeklődő sokadalma emlékeztet arra, hogy milyen kivételes szerencse megajándékozottai vagyunk.
S ez nem csak a történelmi hagyományok szinte tapintható közelségére érvényes, nem csak arra, hogy a régi Magyarország egyik jelentős városszervező erődítménye régi erejét sugárzó szépségében van a közelünkben, hogy a barokk kor legnevesebb festőinek képeit bármikor láthatjuk, amikor kedvünk tartja, hogy itt van a katonai múlt „hungarikumának", a huszárságnak az emlékmúzeuma, és sorolhatnánk visszamenőleg akár a Pannóniát megalapító római korig, hanem büszkék lehetünk helységünk legfontosabb természeti adottságára, a gyógyvízre is, amely mind többeket vonz a körünkbe, gyógyulni, pihenni vagy szórakozni vágyókat, a környékről és Európa számos régiójából. Ahhoz hogy a természet és a történelem ajándékával jól tudjon bánni Sárvár, ahhoz erőfeszítésre, találékonyságra, áldozat- és kockázatvállalásra van szükség a mai polgárok részéről. Sok pontján a mindennapi életnek, de legfőképpen a vendéglátás, a turizmus és, hozzátehetjük, immár a Sárvári Szakácskönyvhöz „közelítve", a gasztronómia területén. Szállodáink, panzióink, vendéglőink működésével elégedettek a vendégségbe érkező, illetve a helyi fogyasztók" egyaránt.
Nos, ez a szép új könyv Sárvár múltjának ajándéka, amelyet egyaránt örömmel forgathatnak a polgári otthonok lakói és a vendéglátást hivatásként űzők is. Egyrészt persze a receptek miatt, hiszen itt a böngészés során mind a köznapi családi étkezés, mind a reprezentáns alkalmak számára sok-sok ajánlat és ötlet kínálkozik. Másrészt viszont érdemes hagyni, hogy úgy felejtkezzünk bele az olvasásba, mintha valami „gasztronómiai regényt" lapozgatnánk. Hagyjuk, hogy felidéződjön magunkban nagyapáink-dédapáink kora, amikor talán nyugodtabb volt és családiasabb az élet, és amikor nem volt kérdés pl. az Európához való tartozás sem: ezt a könyvet egy Morvaföldről idetelepült asszony jegyezte fel, aki a sárvári várban berendezkedett bajor királyi-hercegi család asztali ételeiről hoz önkéntelen tudósítást. Német anyanyelve dacára - magyarul.
A múlt ajándéka ez a könyv. Most hogy nyomtatásban megjelent, két-kor civilizációja találkozik. S azok, akik ámuldoznak a sárvári vármúzeumban kiállított Wittelsbach étkészleten, most már legalább tudni fogják, hogy miféle (zömükben) jó magyar ételeket tálaltak föl bennük. Vissza