Bécs után-Párizs előtt

Előszó

József Attila életének, költői fejlődésének azt a rövid szakaszát, melyet az alábbiakban fogunk tárgyalni a szakirodalom már meglehetősen alaposan feldolgozta. Elég, ha itt Németh Andor, Bokor László és Szabolcsi Miklós munkáira utalunk.
Dolgozatunk nem fogja lényegesen módosítani József Attila életének, költészetének e korai szakaszáról kialakult képét; legfeljebb plasztikusabbá teszi azt, egy-egy vonással élesebben utal a pályaszakasz kevéssé ismert vonatkozásaira, segítséget nyújt néhány vers jobb szövegértelmezéséhez, kiigazít elírásokat, helyesbít vers-kronológiai összefüggéseket.
A költő bécsi hazatérését követő és párizsi utazását megelőző néhányhetes hatvani ill. budapesti tartózkodását tárgyaljuk úgy, hogy bemutatunk minden ide vonatkozó dokumentumot, megvizsgáljuk valamennyi hatvani vonatkozású versét, közöljük a költő Hatvanból küldött leveleit; továbbá kötetben először publikáljuk Hertha Böhm hozzá írt leveleit, Hatvany Lajos tanulmányát, valamint jónéhány ebből az időből származó rajzot, fényképet, kéziratot. Ha az előbb azt mondtuk, hogy ezt az időszakot már alaposan feldolgozta a szakirodalom, akkor ehhez tegyük hozzá azt is, mégsincs a költő életének, költői fejlődésének másik olyan szakasza, melyről annyiféle mende-monda keringene, mint éppen az 1925-26-os bécsi hónapokról. A sok szemtanú, barát és ismerős annyi személyes jellegű visszaemlékezést, novellisztikus formában megírt anekdotát publikált az elmúlt évtizedek alatt, s ezek annyira ellentmondanak egymásnak - sokszor még önmaguknak is - hogy ma már alig tudjuk megállapítani, ebben vagy abban a kérdésben ki emlékezett jól, ki volt legendagyártó és ki volt az, aki egyszerűen csak tévedett. Vissza