Tanulmányok a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról

Előszó

A Kárpátalján élő magyarok nyelvéről, nyelvhasználatáról sokáig nagyon keveset tudott a nemzetközi és a magyar nyelvésztársadalom. Ennek számos, egymással összefüggő oka van.
Az információhiányt elsősorban a történelmi és politikai, valamint a velük szoros kapcsolatban álló egyéb tényezőkkel magyarázhatjuk. Az Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék megcsonkított területének jelentős részén a huszadik század elején létrejött földrajzi és közigazgatási egységen belül (azaz a mai Kárpátalján) élő magyar lakosság sokáig nem volt olyan helyzetben, hogy kialakítsa azokat az intézményi kereteket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a szervezett kutatások megindításához. Az első világháborút követő gyors államfordulatok (a régió előbb Csehszlovákiához, majd rövid időre ismét Magyarországhoz került vissza, 1944-ben pedig a Szovjetunió része lett; 1991 óta a független Ukrajna legnyugatibb megyéje) közepette lehetőség sem igen volt arra, hogy bárki beható kutatómunkát végezzen. A szovjet korszak első évtizedeiben kollektive bűnös népként kezelt magyarok nyelvének, nyelvi helyzetének alapos vizsgálata tulajdonképpen fel sem merülhetett. Helyi kutatóműhelyek nem voltak, Magyarország pedig hivatalosan nem vehetett tudomást a szomszédos országok elcsatolt területein élő magyar milliókról, így a kutatásokra is csak korlátozottan nyílt lehetőség. Jellemző, hogy a magyar dialektológia eddigi egyik legnagyobb vállalkozásának, A magyar nyelvjárások atlaszának mindössze négy kárpátaljai kutatópontja lehetett.
A régióban először az Ungvári Állami (ma már Nemzeti) Egyetemen 1963-ban létrejött, 1965-ben önállósult Magyar Filológiai Tanszéken alakulhatott ki olyan kutatói gárda, amely céljául tűzhette ki a helyi magyar nyelvhasználat tudományos vizsgálatát. Az egyetemi tanszék létrejötte sem tágított azonban a politikai korlátokon, így a kényes kérdéseket (például a nyelvi emberi jogok problémája, a nyelvet használó közösség helyzete, az erőszakos oroszosítás ügye stb.) továbbra sem lehetett érinteni.
Összességében véve megállapíthatjuk: annak ellenére, hogy a magyar-keleti szláv nyelvi érintkezések vizsgálatának nagy hagyományai vannak a magyar nyelvészetben és hogy kárpátaljai és magyarországi kutatók tollából számos publikáció érinti a helyi magyar nyelvhasználat kérdéseit, a rendszerváltást megelőzően jórészt csak a kárpátaljai magyar nyelvjárások szláv kölcsönzéseit, illetve a helyi szláv dialektusok magyar eredetű dialektusait mutatták. Vissza