Kötet Ferge Zsuzsának, születésnapjára

Előszó

Az 1988-as év szociálpolitikai szenzációja lehetett volna - ha ebben a szakmában egyáltalán előfordulna szenzáció - az a pillanat, amikor színre lépett az első itthoni szociálpolitikus évfolyam. Olyan szerencsések voltunk, hogy néhány éven át részesei lehettünk egy minden tekintetben rendhagyó oktatásnak. Az iskolateremtő szociológus, aki a képzést vezette, Ferge Zsuzsa volt. Tőle hallhattunk arról, hogy a lét abszolút érték - ami önmagában is vigaszt sugall és hogy jó lesz odafigyelni arra, mit tesz vagy nem tesz egy állam a gyengéivel, és hogy a szabadság és szolidaritás jó és hasznos eszme, talán nem is találtak ki ezeknél fontosabbat. Tudományos érdeklődése középpontjában hosszú éveken át az állam szociális szerepvállalása állt. Kár, hogy sohasem élt olyan államban, amelyhez kevesebb ellentmondással közeledhetne, és amely megérdemelné kitüntetett figyelmét. E tekintetben a rendszerváltás sem hozott javulást. Így aztán Ferge Zsuzsa elszánt következetességgel mondja a magáét - mi egyebet is tehetne. Szellemessége akkor igazán csillogó, amikor korlátokba ütközik, mondhatnám „indulatból dolgozik", és minden bizonnyal ezért olyan bámulatosan fiatal és dinamikus. Cikkei, könyvei, tanítása generációk számára mértékadó, kultúraközvetítő szerepe nagy hatású. Mivel céljai elérésében nem ismer lehetetlent, nem gondolhatjuk, hogy könnyű eset. E kötetünkben hozzá közel álló, tanításához híven feltétlenül szabad szellemű pályatársak írásaival köszöntjük az örökifjú asszonyt. Isten éltessen, kedves Zsuzsa! Vissza