Előszó
Részlet a könyvből:
(Jó reggelt! Első látogatásom neked szól, aki pont 367 napja vagy a földgolyón. Köszöntelek, amint itt ülsz a reggelire terített asztal abroszán, morzsák és findzsák között, a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
(Jó reggelt! Első látogatásom neked szól, aki pont 367 napja vagy a földgolyón. Köszöntelek, amint itt ülsz a reggelire terített asztal abroszán, morzsák és findzsák között, a lámpa alatt, megfürdetve, szöszke kis hajjal, a kék ruhádban, a csöpp topánkáddal, te szemfénye apádnak és anyádnak, akik meghatóan-szerénykedve szemlélnek. Mit bámulsz így rám? Én is azt a mesterséget folytatom, amit te: élek. Fogjunk kezet, embertárs. Jaj, mennyire ember vagy már. Zúgó tölgy egy magban, könyv, gyémántkiadásban, a legpompásabb rózsás-fehér bőrbe kötve, regény első oldala, melynek csak első bekezdéseit olvashatom, nem sejtve a folytatását és a végét. Veled akarok beszélni, az ember rendeltetéséről, az élet végcéljáról. Sajnos, azonban te szóba se állsz velem. Infans vagy, trónörökös, infans vagy, nembeszélő kisded. Asszonyom, tekintve, hogy én már rég elfelejtettem ezt a néma, de kifejező nyelvet, legyen a tolmácsom.)
- De beszél ő, kérem. Úgy-e, Palika? Mondd: "apa". (Palika hallgat.) Először az apa nevét mondta az aranyos (Megcsókolja.)
- A csecsemők mindenütt a világon így kezdik. Ezek a hangzók felelnek meg legjobban az ajkuknak. Egy angol nyelvész egyéves kisfia is ezt gügyögte: "apa". Pedig ez angolul semmit se jelent.
Vissza