Előszó
Két esztendő - 1952 és 1953 - rigmustermésének javát adjuk itt közre.
A rigmusirodalomnak gazdag hagyománya van. Régi választási harcok csak úgy, mint lakodalmak s egyéb alkalmak őrzik élő emlékét.
Jótékony hatása műköltészetünkre is kimutatható. Nagy költőink nem egyszer maguk is írtak rigmusokat. Elég itt csupán, ha néhányat idézünk.
A mi Csokonaink névnapi köszöntői, halotti búcsúztatói - melyek közül többet zsoltárok dallamára irt -, diákversei, buzdítói és serkentői, nagyobb eseményekre írt rímei - mindmegannyi nagyszerű rigmus. Ő maga "Alkalmatosságokra írt versek"-nek nevezi őket. íme, néhány sor a "Salétrom inspector Kis Imre úrhoz" című köszöntőből:
„Sárba is kihozott hozzád Imre napja,
Talán máslássál foly a salétrom csapja.
Jobb is lesz hát ha bor zúg ma minden kádba
És viváttá válik a számba s a szádba.
Bezzeg ekkép csapunk derekas szüretet,
Kívánván Imrének szerencsés életet.
...
De igy is élj vígan nemeslelkű Imre !
S tarts számot baráti, hiv érzéseimre"
Vagy Arany János, Petőfi Sándor, akiknek találó rigmusaiból joggal reszkettek ellenfeleik. Íme Arany János két sora, melyet akkortájt szinte közmondássá avatott a nép:
„Deák Ferenc megélünk mi kend nélkül.
Kívánjuk a szabadságot rendnélkül!"
Vissza