Kősziklára volt alapozva

Előszó

1909. október 3. mérföldkő az Óbudai Evangélikus Egyházközség történetében. A bányakerületi közgyűlés jóváhagyó határozatát - mely szerint a leányegyházközség többszöri próbálkozás után leválhat a budai anyaegyházról, és maga is önálló rendelkezésű anyaegyházzá válhat, lelkészt választhat magának és autonóm módon szervezheti az életét - ezen a napon közlik hivatalosan az egyházközség tagjaival.
A nagy horderejű változás centenáriumi ünnepén arra is emlékezzünk, hogy szinte napra pontosan 165 évvel ezelőtt ekkor jött először Bauhofer György budai lelkész Óbudára, hogy a néhány tíz evangélikust felkeresse és gyülekezetté szervezze. Az anyaegyházzá válás századik évfordulója kapcsán méltó visszatekintenünk az egyházközség életének kezdeti időszakára is, hogy megtudjuk, meddig nyúlnak a gyökerek, kik törekedtek szívós elszánással, hogy megerősödjön a gyülekezet, hogy evangéliumi hitben nevelődjenek gyermekeik. Számukra miért nem volt elég, hogy havonta csak egyszer hallhattak igét? Milyen volt a gyülekezeti élet az 1848-as forradalom előtt és a szabadságharc leverését követő megtorlás idején Óbudán? Milyen teendőket látott el a lelkész, a tanító, a kurátor, a felügyelő, mi volt a szerepe a presbitériumnak? Milyen volt az oktatás és hova jártak iskolába az evangélikus gyerekek? Hogyan lehetett anyagi támogatást szerezni, amikor még nem voltak pályázatok? Vissza