Gyémántfűrész-szútra (dedikált példány)

Fülszöveg

Könyvekből, összegyűjtés-ismétlés (palil-lógosz) által szóltam. Mondtam, amit mondtak. Bár semmi mást nem érdemes, mint amit még senki sem mondott. Úgy lenni együtt, ahogy sohasem volt előtte. Nekem csak a könyv maradt, s benne olykor a „püthagoreusi műfaj" (G. Steiner), ez a szakadékon túli zene, ami által közelebb érhetek a csöndhöz. Vissza, a fogalmak nélküli, nem-verbális, szótlanvalósághoz, ahol nem dőlök be a szellem szeszélyének. a logosz-csábításnak. Isten a görögök metafizikájában vált hozzáférhetetlenné, Jézus az evangéliumokba rejtőzött el nekünk. Isten kétezer éve hallgat, és semmilyen jellel nem szól hozzánk. Némasága övezi üvöltő életünk. Ahogy a szó meghal bennünk, úgy halott Isten. Heiko Miskotte mondja, hogy már nem vagyunk igazán pogányok, nihilisták vagyunk, mert létünk megőrzöttségének tudatát nem tudjuk visszaszerezni, Isten könyves igéje nem mutat számunkra jövőt utat. Maszkokkal leplezett vagy életünkkel kifejezett nihilizmusunk egy boldog állapot, ami Isten távollétének tanúbizonysága. Istennek ez a mérhetetlen hallgatása, távolléte, megfogyatkozása, fölfoghatatlan halála - Isten a csönd. Az egyetlen jel tőle.
A csönd.
Induljunk üresen. A nap, a hold, csillagok és bolygók, a föld, hegyek és folyók, fák és füvek, az állatok, rossz emberek és jó emberek, rossz dolgok és jó dolgok, menny és pokol, és mi magunk - valamennyien az üresség, a csönd közepén vagyunk. Vissza