Az ács

Előszó

Részlet a könyvből:
Azt hiszem én tudom egyedül, ki gyújtotta meg szegény Gamaufné tyúkólját, amely a csinos, muskátlis, derűs házhoz ragasztva oly hosszú időn át legkedvesebb bújócskahelyünk volt, s ahonnan a legtöbb tyúktetűt hordtam haza. Bár a csinos özvegyasszony és leánya, Gizella, hetenkint meszelték a tyúkólat, a majdnem láthatatlan, apró tetvek vígan tenyésztek benne. Pinkafőn ugyanis a szárnyasok előtt nyitva állt valamennyi ház kertje, és mivel nem mindenki meszelte ki ólját hetenkint, sőt a fésűket csináló Kammerék talán sohasem, - a tyúkok pedig, hiányos tisztaságérzetük tetejébe állandóan bolhagyanús társaságokba jártak, nem kerülhették el, hogy némely tetveket fel ne szedjenek. Különösebb bajunk-bánatunk a tetvekkel kapcsolatban sohasem volt, mert édesanyám, bárhonnan tértem haza késő délutánonkint (tyúkólból, temetőkápolnából, a Pinkapatak füzeseiből vagy a szomszédos téglások agyaggödreiből) egyaránt megkövetelte, hogy fürödjék, ruhámat pedig két idősebb nővéremmel karöltve minden este alaposan átvizsgálta, lekefélte, vagy legtöbbször kimosta. Könnyű dolga volt, mert mi pinkafői fiúk télen-nyáron rövidke bőrnadrágban és meleg flanellingben jártunk. Néha harisnyát is vettünk fel, de csak amikor a hőmérő fagyot mutatott, s márciustól novemberig cipőt sem hordtunk. Ekkora ruhatárat igazán könnyű volt tisztán tartani.
Ama ember, aki a tyúkólat meggyújtotta, kereskedősegéd volt a gazdag és félelmetes Lojdl Ferdinánd úr boltjában, ösztövér, furcsa fickó, hallatlanul szemtelen, pimasz és verekedős, Szerencse Józsefnek hívták. A lányoknak sohasem hagyott békét. Nagyobbik nővéremtől egyszer a szemem láttára akkora pofont kapott, hogy szalmakalapja lerepült fejéről. A szép Gamauf Gizit is állandóan üldözte. Óriási holdarca volt; mintha minduntalan álarcot hordana. Hatalmas orra látszólag egy lépéssel előtte járt. Télen-nyáron merev, magas gallért hordott nagy hajtókával s naponta váltakozó nyakkendőkkel. Nadrágja szűk volt. Mondták, minden hajnalban saját kezűleg vasalta rá az éleket. Cipőjének hegye csúcsban végződött. Vissza