Fülszöveg
Mindennek van oka, így annak is, miért íródik meg egy könyv.
Igen, régen, még 1918-ban, tengerésznövendék koromban kedvenc tartózkodási helyem volt a fiumei Tengerészeti Hivatal alagsora. Csuda pompás hajómo-delleket lehetett ott látni, remekbe készített munkákat, amiket a jó emlékű Nyírő Gábor révkapitány csináltatott arra hivatott mesterekkel. Egy különösen feltűnt a hajók közül. Kétárbocos vitorlás volt, talapzatán réztábla: „Implacabile, Kossuth Lajos hadifregattja, 1848-ból" Már akkor belém rögződött e név: Implacabile, Kérlelhetetlen! Néztem, nézegettem a kis hajót, az első magyar hadifregattot. Aztán elmúlt jó néhány év; 1934-ben újból Fiúméba kerültem. Eszembe jutott az Implacabile, de már nem találtam a helyén. Az olaszok, a kikötőváros akkori gazdái, a kis múzeum gyűjteményét, köztük az „én" hajómodellemet is, elszállították a velencei arzenál híres múzeumába, a Museo Storico Navale falai közé. Ott láttam viszont az első magyar hadifregattot, idegen környezetben, a...
Tovább
Fülszöveg
Mindennek van oka, így annak is, miért íródik meg egy könyv.
Igen, régen, még 1918-ban, tengerésznövendék koromban kedvenc tartózkodási helyem volt a fiumei Tengerészeti Hivatal alagsora. Csuda pompás hajómo-delleket lehetett ott látni, remekbe készített munkákat, amiket a jó emlékű Nyírő Gábor révkapitány csináltatott arra hivatott mesterekkel. Egy különösen feltűnt a hajók közül. Kétárbocos vitorlás volt, talapzatán réztábla: „Implacabile, Kossuth Lajos hadifregattja, 1848-ból" Már akkor belém rögződött e név: Implacabile, Kérlelhetetlen! Néztem, nézegettem a kis hajót, az első magyar hadifregattot. Aztán elmúlt jó néhány év; 1934-ben újból Fiúméba kerültem. Eszembe jutott az Implacabile, de már nem találtam a helyén. Az olaszok, a kikötőváros akkori gazdái, a kis múzeum gyűjteményét, köztük az „én" hajómodellemet is, elszállították a velencei arzenál híres múzeumába, a Museo Storico Navale falai közé. Ott láttam viszont az első magyar hadifregattot, idegen környezetben, a második emelet egyik üvegszekrényében, sok más fiumei, időtől kopott játékhajó társaságában.
Azután megint eltelt sok-sok esztendő, de az Implacabile nem hagyott nyugodni. Sok más munkám mellett felködlött bennem Kossuth Lajos hadifregattjának emléke. Hogyan történt, mint történt, hogy a szabadságharc idején volt egy igazi, valóságos magyar tengeri hadifregatt, amiről mit sem tud a közvélemény? Az első nyom erről a titokzatosnak mondható, világkavargásban elveszett történetű hajóról egy jócskán régi album, a Magyarország vármegyéi és városai sorozat Fiume és a magyar tengermellék című kötetéből került elém. És lassan lapozni kezdtem az ismeretlen magyar hadifregatt után a tovatűnt múltban
S íme, a hajó megnagyobbodott, formát öltött, vitorlákat bontott. Kitűnő férfiak népesítették be a fedélzetét. Az egyik különösen kedves nekem: a parancsnok, Monostory Balázs, 48-as főhadnagy! Őt az amerikai klipperhajózás - a világhírű gyorsvitorlások - tiszti listáján találtam meg mint kitűnő, sokat próbált tengerészkapitányt. Messzire vetette el a sors hulláma hazájától! Amíg élt, elmondhatta: akadt jó néhány valamirevaló kaland az életében. Ezekből kettő itt következik - dicsőségére neki és a magyar hajósoknak!
www.fonixkonyv.hu
Vissza