Kossuth Lajos és családja

Előszó

Kossuth Lajos, az 1848-as szabadságharc szellemi atyja, 200 évvel ezelőtt, 1802. szeptember 19-én született, a Zemplén megyei Monokon, mint elszegényedett nemesi család sarja. Jogot tanult és Sátoraljaújhelyen követte atyját az ügyvédi pályán. Később a városi hivatal ügyésze lett. A megyegyűléseken bátran követelte a sajtószabadságot és mint ellenzéki tiltakozott a politikai üldözés ellen. A kormányt támadó magatartása miatt, rágalmazási hadjárat indult ellene. Végül ügyészi állásától is megfosztották. Ezek után nem maradhatott tovább Újhelyen. Szüleivel és négy húgával Pestre költözött. S hogy ügyészi állásának elmaradt fizetését, s ügyvédi irodája jövedelmének egy részét pótolni tudják, Kossuth édesanyja, Sarolta asszony felajánlotta, hogy a Fürdő utcai nagy lakásban, jó családból származó, elárvult fiatal lányoknak otthont nyújt. Jelentkeztek is négyen, közöttük a 26 éves Meszlényi Teréz, aki a Fejér megyei birtokukon évekig ápolta beteg édesanyját. Annak halála után teljesen magára maradt, mert édesapja még gyermekkorában meghalt, ezért öccse Meszlényi Rudolf, aki nagy tisztelője volt Kossuthnak, élt a lehetőséggel és náluk helyezte el Teréz nővérét. Így közvetlen segítőjévé válhatott Kossuthnak és Zsuzsa húgának. Vissza

Fülszöveg

Az 1848-as szabadságharc története, a második férjem, a 107 éves korában elhunyt Dr. v. Molnár Károly, orvostábornok elmondása után vált életem részévé. Sokat beszélt nagyapjáról, aki együtt harcolt Petőfivel s akit többször is kegyetlenül vallattak, hogy árulja el Petőfi hollétét. Végül a kufsteini vár börtönbe zárták. 16 év után, Ferenc József koronázási amnesztiájában részesült. Szabadulása után Nagybaconban, csak „Kufsteini rabiként emlegették, mialatt ő fennen hirdette Kossuth Lajos, örökérvényű üzenetét: „Annak a népnek, mely rabságában elégedetlen, utódai miatt is az a kötelessége, hogy a szabadságát kiharcolja magának. S mert a szabadság a legnagyobb kincse a Nemzetnek és azon belül az embernek, gyakran igen magas áron kell »megvásárolnia«. Nem ritkán életével kell fizessen érte. A szabadságharcoknak az a tulajdonságuk, hogy nem mindig akkor győznek, amikor vívják őket. Sokszor csak évtizedek, évszázadok múltán, ezalatt nem csak ápolnunk kell a szabadság iránti vágyunk izzó parazsát, de tovább is kell adnunk gyermekeinknek, unokáinknak, hogy egykor teljesülhessen Miután férjem által sok olyan adatnak kerültem birtokába, melyek a köztudat számára ismeretlenek, férjem 2001. július 3-ai temetése után, az ő emléke előtt is tisztelegve kezdtem el írni a „Kossuth Lajos és családja" című munkámat, tíz fejezetben, majd összevonva 35 perces előadásban, a Közművelődési Pódium felkérésére. Györffy Rózsa Vissza