Kossuth Lajos

Előszó

Iván a bibliofil és pár napja katona, ott állt az ütegparancsnoki iroda ajtajában, - lévén Ő egyedülálló - bebocsátást kért a könyvtára számára is a Kossuth Lajos Katonai Főiskola területére.
Krámer Iván neve attól a pillanattól fogalommá vált tisztjei és hallgató társai körében. Történt ez 1978 őszén. Az akkor huszonéves ifjú öreg leventéket is elcsodálkoztató, több ezer példányos tékájával megkezdte "hittérítő" munkáját. Hosszú, kemény évek következtek. Amellett, hogy tüzérré vált, kiváló könyvész is lett belőle. Büszke vagyok rá, hogy mai gyűjteményének törzsanyaga 1979-1982-ig kvártélyomon helyeztetett biztonságba. Pihenni nem térhetett, mert éjszakánként áttanulmányoztam köteteit.
Iván Kölcseyvel együtt vallotta: "Mint az üresbeszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet". Valóban tartalmas kötetekből állt gyűjteménye már csírájában is. Azóta sem tántorodott el az elvtől, azóta sem szédítette el a parvenük mutatósságra törekvése, vagy a tőkebefektetők invesztáló hajlama. Őt azóta is az információgyűjtés hajtja, főleg szerettei: Kossuth Lajos, Görgei Artúr, Petőfi Sándor, Szendrey Júlia és a szabadságharc teljes megismeréséért. Egyszerűen könyvtárat gyűjt, hogy munkájához, szakterületéhez nélkülözhetetlen eszköztár álljon rendelkezésére.
Templom az a hely, a tudás temploma, ahol Krámer Iván őrnagy együtt él szentjeivel. Tiszteletreméltó alkotás ez, saját épülésén túl mindig a közhasznúság célzatával. Tüzér hadnaggyá avatása alkalmából 100 "veretes" könyvet adományozott ütegének, ifjabb bajtársainak. 1982-től - az első szentendrei kiállításától számítva - Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján, megint csak Szentendrén, az Alma-Materben, a Ludovika utód Kossuth Lajos Katonai Főiskolán teszi közszemlére éppen tizenegyedszer csodálatos gyűjteményét.
Köszönet érte Krámer Iván! Vissza