Kossuth Lajos a reformkorban

Előszó

Kossuth Lajos élete majdnem az egész 19. századot betölti. Gyermekkora a század ifjú éveivel indult, utolsó napjai a hanyatló századdal fogytak el. Hatalmas életívét valósággal bekeretezi a nacionalizmus százada, az elején mindössze két, a végén hat esztendővel. Negyvennyolc, a roppant sorsfordulat, forduló és tetőpont az ő életében is. Bármilyen nagyobb kérdésen át közeledünk ez idők magyar történetéhez, valahol keresztezzük pályafutását. A kor majd minden vezető emberének állást kell foglalnia vele kapcsolatban, mert hatása alól nem vonhatta ki magát, vagy legalább is nem térhetett egyszerűen napirendre fölötte. Mindez nagyjából már meg is magyarázza, miért nem volt Kossuthnak annyi ideig a magyar történetirodalomba illő, komoly életrajza.
Ha e munkát panaszkodással kívánnánk kezdeni, igen könnyű dolgunk lenne. A Kossuth-irodalom mennyiségében és kiterjedésében igen nagy, de e nagyság még nagyobb hiányokat takar és a kiterjedés sokszor csak az anyag szétszórtságát jelenti. Néhány modern feldolgozáson, mely a Kossuth-kérdés egy-egy részletét világítja meg, ennek az irodalomnak nagyrésze igen jellemző szerzőire s a korra, melyben megjelent, de magára a hősre annál kevésbé. Fellengző ismétlései együtt sem érnek egyetlen jó könyvet. A szabadságharc után főként külföldön írt jellemzések Kossuth életének csak első felét tárgyalhatták, a történetekhez túlközel, a forrásanyagtól annál távolabb. De az élő személyek iránti tekintetből sokáig még a rendelkezésre álló anyag is felhasználatlan maradt. Amikor Kossuth egykori levéltárosának, Vörös Antalnak reformkori és negyvennyolcas gyűjteménye 1874-ben a múzeum levéltárba került, a Századok szemléje óvatosan megjegyzi: "használata történetíróknak is csakis a legnagyobb discertio mellett lenne még ez idő szerint megengedhető". Kossuth pedig saját kezébe akarta az egész gyűjteményt visszaszerezni. És a forrásoké mellett ott volt a politika kérdése is. Ma már öt híján száz esztendeje, hogy Kossuth az ország élén állott, s immár félévszázada, hogy meghalt. A személyétől szinte elválaszthatatlannak tűnő politikai viták azonban jóval túlélték őt. A Kossuth-kérdést és vele Ausztriához fűző viszonyunkét napi politikai látszat nélkül alig lehetett megközelíteni addig, amíg a világháború véget érvén meg nem szűnt maga a viszony is. Vissza