Kosár?... Jó!

Fülszöveg

A Kosár? Jó! első ki adása óta a szerzőnek született még egy fő műve, Gyímesi Regő. Ez a hatéves fiúcska éppen labdázott a balatoni telek aprócska kosárpályáján, édesapja a barátaival beszélgetett, nem is nézett a palánk felé. Egyszer csak mégis hátraszólt: „Megőrültél? Kétszer indulsz?"
Mert Gyímesi János bármit csináljon is éppen, nem tud nem kosárlabdaedző lenni. A kosárlabdának pedig megvannak a szabályai, és Regő sem lépheti át őket, még olyankor sem, ha egyedül van a pályán, és önmagát szórakoztatja.
Ezt látjuk a könyvben is: tisztelni kell a játékot, és gyakorolni, tudatosan, sokat, keményen. Michael Jordán és Dávid Kornél pályafutásából sem az ünneplést, a csillogást mutatja meg, hanem a sikerhez vezető fáradságos, sok edzéssel teli utat, a tanulást és a fejlődést. Gyímesi tanít és kér, de nem áltat. Kimondja: nem lehet mindenkiből bajnok, de még az iskolai csapat kihagyhatatlan tagja sem. Viszont egy pillanatra sem engedi elfelejteni, hogy a kosárlabda varázslatos játék olimpiai döntőben és streetballversenyen egyaránt, könyvének minden lapján felvillant valamit a szépségéből.
Az egyes fejezetek látszólag cselekről, passzokról, védekezésről meg zsákolásról szólnak. Az egész könyv viszont arról, hogy mindenki keressen magának egy csapatot, amelyben jól érzi magát, társakat talál, felszabadultan játszhat. Az már csaknem lényegtelen, hogy milyen szinten. így lesz a könyvnek az NBA-sztárokkal egyenrangú szereplője Lisziewicz Julianna, aki csak mellesleg világhírű kutató, szerzőnknek igazából máig kosárlabdázó; meg az a vállalati főosztályvezető, aki orvosi tanácsra kezdett el mozogni, és történetesen a kosárlabdát választotta. A fontos az, hogy mindenki tartozzon valamilyen közösséghez. Gyímesi Jánosnak természetes, hogy a kosarasokéhoz.
„Legyen sok barátod! - írja. - Nem baj, ha közülük néhányan nem ismerik akosárlabdát. Szerettesd meg velük!"
Hogy esetleg nem fogják megszeretni? Ne tegyük fel neki ezt a kérdést. Nem értené. Vissza