Kósa György

Előszó

Részlet:

"A magyar zenehallgató közönséget számos szép élmény fűzi Kósa Györgyhöz: meghitt házimuzsikák emléke épp úgy, mint egyéni hangú kompozícióinak maradandó költészete, alázatos művészettel áthatott, felejthetetlenül intenzív zongorajátékának örökké új varázsú benyomása, vagy lényének puritán tisztasága, az egész emberiséget a muzsika boldogító világába felemelni óhajtó, aktív humanizmusa. Alig akad a hangversenyek közönségének soraiban, aki ne részesült volna valamikor, valamilyen módon ebben a bőségtől tobzódó érzelmi gazdagságban, akit ne érintett volna meg a muzsikán keresztül ennek a rendkívül szuggesztív művészegyéniségnek áradó emberszeretete.
De a muzsikusok között is kevés akad, aki ne lett volna tanítványa Kósa Györgynek. Harmincöt esztendőn keresztül tanított a Zeneművészeti Főiskolán, harmincöt tanév muzsikus-növendékeivel ismertette meg a zongoramuzsikát és a muzsikálást. S a leendő művész - zeneszerző, hangszeres előadóművész, vagy énekes - minden alkalommal úgy távozott ezekről az órákról, hogy útravalóul magával vitt valamit a zongorajáték bonyolult rejtelmeinek megoldásából és nagyon sokat a mesterművek szellemének, stílusának, mondanivalójának megértéséből. Aki virtuóz zongoristává kívánta képezni magát, az nagyhírű, divatos mesterekhez kérte felvételét, aki azonban elsősorban muzsikussá akart válni, az Kósa tanár urat kereste fel." Vissza