Előszó
A kötetben közölt interjúkat nem az a körülmény sodorta egymás mellék, hogy azonos személy készítette őket, hanem egy konkrétan meghatározott célzat. (Több, egyébként -szerintem- ugyanilyen...
Tovább
Előszó
A kötetben közölt interjúkat nem az a körülmény sodorta egymás mellék, hogy azonos személy készítette őket, hanem egy konkrétan meghatározott célzat. (Több, egyébként -szerintem- ugyanilyen figyelemreméltó s folyóiratban publikált beszélgetést nem is vettem be ebbe a váltogatásba, mivel témájuk elütött volna e kompozíciótól.) Szellemi életünk negatív vonásai közül a legtöbb gondot okozók egyike az, hogy a különböző szakterületek s ezeken belül a különböző nézetcsoportok, iskolák, irányzatok képviselői egyre kevésbé hajlamosak nézeteltéréseiket nyílt vitákban tisztázni; befelé fordulva, önmagukhoz beszélve mondják a magukét, s a kívülállók megnyilatkozásait egyszerűen nem létezőknek tekintik. Az ilyen típusú elzárkózás mellett megfigyelhető az is, hogy a szellemi élet fórumai, műhelyei egyre gyengülő kontaktusban állnak társadalmunk egyéb területeivel, a "mindennapi emberek" világával.
Amikor 1981-ben a Kritika szerkesztőségébe kerültem, módom nyílt arra, hogy a folyóirat lehetőségeit az ilyen gondok némi enyhítésére felhasználjam. Az egymással közvetlenül nem vitatkozó szakemberek vagy írók véleményei szembesülhetnek egy interjúsorozat keretében, s egy-egy konokul a közérthetőség medrében tartott beszélgetés alkalmas forma lehet arra, hogy bevilágítson a filozófia vagy az esztétika homályos, távoli zugaiba, felhívja a figyelmet közhasznú, de közérthetetlensége miatt hasznosítatlan szellemi értékekre. ezek a célkitűzések vezettek, amikor megterveztem annak a három interjúsorozatnak az elkészítését, amelynek szövegeit e kötet tartalmazza.
A műfaj szabályának tekintem, hogy az interjú főszereplője a kérdezett legyen. A kötet összeállításakor azonban úgy találtam, az olvasóra való tekintettel nem árt, ha az egyes ciklusok végén megszakítom a dialogikus formát, s egy-egy epilógus keretében előtérbe lépve, felhívom a figyelmet fontosabb összefüggésekre, következtetésekre. Nem "vitazárók" tehát ezek az epilógusok, hanem a sorozatok egyes darabjaiból kirajzolódó összkép kialakítását elősegítő magyarázatok.
Vissza