Kortárs művészet magánygyűjteményekben 2

Előszó

Az 1975-ös Kortárs művészet magángyűjteményekben c. kiállítás meglehetősen széles körű áttekintést adott a hetvenes évek első felének művészeti törekvéseiről, elsősorban az avantgard művészet különféle területeiről, a vizuális kutatások szándékairól és eredményeiről. E kiállítás anyagának összeállítása közben magának a gyűjteményekben található anyagnak a gazdagsága kínálta a lehetőséget, hogy a következőkben - a kiállítás folytatásaként - egyetlen, időszerű témát válasszunk ki bemutatásra: a sorozat-alkotásokat. A sorozatok ugyanis a hetvenes évek avantgard művészetének sajátos problematikáját hangsúlyozott formában, a lényeget sűrítve fejezik ki. Visszatekintve a hatvanas évekre, az évtizedet nagymértékben meghatározó op art és pop art a korszak alapvető kérdéseire választ kereső és a válasz megfogalmazására is képes nagy összefoglalásnak látszik. Velük azonban a korszak lezárult, mint ahogyan a korszak művészete is visszavonhatatlanul múzeumba került, bár bizonyos eredményei tovább élnek a mai törekvésekben (Morellett, Riley). A hetvenes évek elején egyfajta, "átmeneti" helyzet, intervallum alakult ki, sokrétű, bonyolult és épp ezért nehezen meghatározható szituáció, amelyben fő áramlatok, irányzatok, jellemző uralkodó jegyek még alig nevezhetők meg. A művészek nagy része visszatért az elemző tevékenységhez, a műhelymunkához, a kísérletek területére. A műalkotást részeire bontva - formára, színre, térre stb. - egy-egy részlet vizsgálatába fogtak, s e leszűkített területen "alapkutatásokat" kezdtek. Vissza