Kortárs magyar művészet '90

Előszó

Tíz képzőművész válogatott munkái képviselik a kiállításon a kortárs magyar képzőművészetet - tíz egymástól eltérő stílusú, célú művész. Még azt sem mondhatjuk, hogy valamiféle generációs rokonság kapcsolja őket össze, hiszen Jovánovics még a legendás „Iparterv-nemzedék", azaz a hatvanas évek végén kibontakozó új avantgárd csoport tagja volt, a többiek pedig csak nem rég léptek túl a „fiatal művész" státusán. Ám épp össze nem tartozásuk, azaz az individuális kifejezési formák keresése miatt reprezentálhatják a mai magyar képzőművészetet. Mert jelenleg nemigen beszélhetünk a magyar képzőművészetről, abban az értelemben, hogy kitapintható lenne valamiféle homogenizáló stílustörekvés.
Nehéz utat járt be a magyar képzőművészet, míg eljutott a modern művészet lényegéhez, az „art independant" koncepciójához. Annak ellenére, hogy a XIX. század utolsó harmadától kezdve mindig dolgoztak olyan kiváló magyar művészek, akik egyéni művészi univerzumot teremtettek és az avantgárd mozgalmaknak is mély hagyományai vannak a Kassák Lajos vezette aktivizmustól a konstruktív-szürrealista Szentendrei Iskola tevékenységéig is, számos magyar származású művész - mint Moholy-Nagy, Kepes, Schöffer, Vasarely sorolható a nemzetközi avantgárd klasszikusai közé - mégis a modern szellemű művészek a perifériára szorultak, az önmagát nemzetinek, népinek, közösséginek tituláló hivatalos művészet üldözte őket, ezért is választották közülük többen az emigrációt. Vissza