Kortárs magyar fotográfia '95

Előszó

Fotográfus hószínű bársony ködmönben
Nem egyszerű feladat annak meghatározása, hogy mi is értendő Kortárs magyar fotográfia '95 elnevezés alatt. így együtt is nehéz, meg külön-külön, szavakra bontva is. Leginkább a '95-re lelnénk némi magyarázatot, de még ebben az esetben is akadnak buktatók, váratlan kérdésekre ügyetlenül keresnénk a válaszokat. Visszafelé lépegetve: a fotográfiáról még lenne némi bizonytalanságokkal teli elképzelésünk, a magyar mibenlétének megfogalmazása már ingoványos területre vezetne, a kortársból pedig mindössze a társsal tudunk mit kezdeni, a kor zavaros, meghatározhatatlan, ahány korosztály, és ahány ember, annyiféle tartalommal, időtartammal és hangulattal bír.
Mindezek tudatában és ellenére rendezte meg a Mecseki Fotóklub Kortárs magyar fotográfia '95 címmel azokat a meghívásos kiállításokat, amelyek, ha nem is adnak minden tekintetben átfogó képet az élő magyar fotóművészet egészéről, de felvillantják a legfontosabb irányzatokat, válogatást adnak a hazai fotográfia meghatározó egyéniségeinek és csoportosulásainak munkáiból, s mégiscsak valamiféle állapotot tükröznek arról, hol is tart ma, ebben a gazdasági csomagokkal teleaggatott országban a vizuális kultúrának ez az általunk fontosnak tartott szelete, bevonulva, ha csak rövid időre is Pécs város neves múzeumaiba, képtáraiba és galériáiba Victor Vasarely, Martyn Ferenc vagy Csontváry Kosztka Tivadar képeinek társaságába, jelezve talán azt, hogy egy vidéki magyar városban is polgárjogot nyerhet a fotó a művészetek között.
A kiállító fotográfusoknak pedig kívánjuk, hogy ujjaik maradjanak puhák és fehérek, nehogy elveszítsék alkalmasságukat hamvas, üde arczocskák finom, alig érintő végigsimítására, mert ez nem kevésbé fontos, mint a fénykép készítése akár hószínű bársony ködmönben, kócsagtollas hermelin-barettel a fejünkön.
Mecseki Fotóklub, 1995. szeptember Vissza