Kortárs krónika Pákozdtól Aradig 1848/1849

Előszó

Ezt a könyvet maguk a kortársak, a szabadságharc résztvevői írták. Nevesek és alig ismertek, naplók, levelek, kiáltványok, napiparancsok és féltve őrzött emlékiratok szerzői - azok, akik áldozatos és elszánt tetteikkel egykor magát a történelmet is „írták", múltunk talán legszebb fejezetét. Tanúk és vértanúk, tábornokok és közkatonák, politikusok és közrendű polgárok - így, együtt vagy százan, akiknek sorában kormányfő, hadbiztos, képviselő, hírlap író, festő, színész, költő, tudós és pap éppúgy akad, mint derék iparos, honvédnak állt diák vagy épp a harcokban messze sodródott fiát, hitvesét féltő anya és feleség. Amit az Olvasó kezében tart, nem egyéb, mint a kortársak egyenként ránk hagyott, utólag egy könyvbe foglalt krónikája, egy nehéz vajúdásban születő nemzet együttes tanúságtétele. Kortárs krónikánk - Batthyány Lajos és az aradi vértanúk emlékének adózva - a szabadságharc 13+1 hónapját követi végig: Pákozdtól Aradig, 1848 szeptemberétől 1849 októberéig. Szemelvényeit úgy próbáltuk egybeválogatni, hogy általuk ne csak a csaták, hadjáratok, valamint a főbb politikai fordulatok eseményváza rajzolódjék ki, ám mindezt a szemtanúk leírása, amennyire csak lehet, személyes élményközeibe hozza. A források, persze, nem adják egykönnyen magukat, s korántsem mindenben teljesítik az utókor irántuk támasztott, célzatos elvárásait. Aki netán először ízlelgeti a bizalmas magánközlések s az ismert történelmi tények efféle különös vegyülékét, az néhol talán megütközik majd a kortársak nyers szókimondásán, egymás iránti gyarló elfogultságain. Vissza