Előszó
Részlet a könyvből:
Annus Antal
1938. május 12-én született Ipolyfödémesen, egy felvidéki kis magyar faluban. 1947-ben a Benes dekrétum alapján ötven kilós csomaggal szudéta-német területre irányították, de Magyarországra szökött. 1958-tól sorkatona, majd 1963"tói hivatásos határőr volt egészen 1989-ig. Tizedesként kezdte és alezredesként ment nyugdíjba. Az apja fúró-faragó ember lévén dalolt, vagy mesélt. Szerette hallgatni mások élményeit, rakosgatta a sajátjai mellé. Munkája során eljutott szinte minden felvidéki faluba, ám szülőfalujába 25 évig nem tette be a lábát, mert nem írták ki a falu nevét magyarul. Több könyvre való élményanyagot gyűjtött össze. Hobbija a vadászat. Nógrád megye legjobb vadász kollektíváját irányította sok éven keresztül. Amikor az újgazdagék pénzszagú lehelete kezdte átjárni a virágos rétek, erdők szentéjét, elköszönt társaitól, rendezte írásait is. Rendhagyó Vadászatok címmel megjelent első kötete.
Második könyvét a Duhajt szintén Ádám Tamás szerkesztő biztatására sikerült megjelentetni. Az előszóban bátor szívvel ajánlotta a Duhajt mindazoknak, akik meg szeretnék ismerni múltjuk egy darabját.
Mint nyugdíjas beleszeretett a méhek rejtelmes, gyönyörű életébe és méhész lett. Jelenleg a Balassagyarmati Méhész Klub vezetőjeként az ezredforduló tiszteletére megszerkesztette a Balassagyarmati Méhész Naplót.
Sok méhész szakmunkástanuló használja vizsgáihoz a könyvecskét.
Rendszeresen jelenik meg novellája a Röpke ívek című antológiában. Ismert szaktekintélyek (Szentmihályi Szabó Péter, Gombár Endre) szóltak dicsérőleg írásairól. Új írásaiban a legényélet, szerelem, katonaélet és a politika várja a szerkesztőt, aki sorakozót fúj a jókedvű lapoknak.
Balassagyarmaton megszokott a kéz a kézben sétálgató Annus házaspár, ahol a feleség a férje baloldalán kénytelen menni, hogy annak legyen lehetősége katonásan üdvözölni a sok-sok ismerőst, barátot.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal