Előszó
Amikor az első pályázatokat kiírtuk - még nem született belőle kötet. Aztán erre is megértek az írások, éppen a József Attila centenárium apropóján.
Nem tudom, gondolt-e akkor bármelyikünk is...
Tovább
Előszó
Amikor az első pályázatokat kiírtuk - még nem született belőle kötet. Aztán erre is megértek az írások, éppen a József Attila centenárium apropóján.
Nem tudom, gondolt-e akkor bármelyikünk is kötet-sorozat indulásra?
Mitől is lelkesedtünk volna, hiszen a zsűri - többek között - így fogalmazott:
„Általánosságban az is elmondható, hogy a beérkezett művekben megjelenik az igen erőteljes magány, kiüresedettség, illetve egyfajta mély elidegenedettség, posztmodern érzésvilág." De mitől is ne lelkesedtünk volna, mikor azt írták ugyan e helyt: „Kiemelkedő művek nem születtek, azonban a színvonallal elégedettek lehetünk. A díjazottak egyéniséget sejtető alkotók, a többség az átlagosnál erősebb színvonalat jelez." Igaz, azt is az ítészek írták: „A szerzők keresik a magasztos és mély érzelmeket; fájdalmat, amelyet átélhetnének, bár ezek többször funkcionálnak puszta maszkokként, minthogy képviselnék a szerzők valódi érzésvilágát."
Viszont az is igaz, azóta minden évben meghirdetett pályázatainkra mindig szép számmal születtek írások, önkifejezésre saját gondolatok. Vagy inkább születtek hajlamok az önkifejezés, a saját gondolataim igényes megfogalmazására egyre erőteljesebb szándékok?... Én ezt minden pályázatban mindennél fontosabbnak tartottam! Saját, egyéni hangon születő vélemény megfogalmazása az engem körülvevő világról! Igen, bevallom, nem biztos, hogy ez a kötet leendő költők, írók szerzeményeit közli most. Bár egyik rendszeresen díjazott pályázónk azóta első önálló kötetes lett! Pályázataink egyik állandó - és szigorú kritikus - zsűritagja lektorként így ajánlotta Posta Marianna kötetét: „Találó hasonlatok, érzékletes, sokjelentésű metaforák, tág asszociációs bázisú sűrítő és kifejező képek váltják egymást. Egy csendes, magányos zugba elhúzódva, szobánk sarkában lekuporodva vagy a fotelben, a lábunkat magunk alá húzva olvassuk e verseket! Bizonyára megérint sokakat!"
Vissza