Kortárs építészet Pannonhalmán

Előszó

A pannonhalmi bencés monostor második ezredforduló körüli építkezései bizonyosan fontos kultúrtörténeti anyagot kínálnak majd a jövő történetírója számára. Ha csak pillanatképekben is visszatekintünk az első ezer év építészetére, érdekes lehet a meghatározó események felsorolása. A 996. évi alapítás, majd a kiépülés után a második templom nagyjából másfél évszázad múltán, III. Béla király idején készül el. Alig fél évszázaddal később Uros apát építkezései hoznak változást. A templomot ismét átépítik, és a monostor sikeresen veri vissza az országot elpusztító tatárok támadását. Újabb kétszázötven év elteltével Mátyás király uralkodása alatt, 1482-ben nyeri el mai formáját a monostor kerengőudvara, hogy azután a rákövetkező török idők pusztulást hozó viszontagságos korszakával együtt csaknem ugyanennyi idő teljen el a következő építészettörténeti stációig, a ma is álló barokk szárnyak felépüléséig. A monostor teljes barokk átépítését is tervezik, de ez az elképzelés nem valósul meg. II. József császárnak a szerzetesrendeket sújtó intézkedései (1784) után a rend működésének feltételei a 19. század elején ismét helyreállnak, s fölépül a monostor építészeti együttesének két újabb meghatározó eleme: a tanulás „szentélye", a könyvtár, valamint a templomtorony. Alig fél évszázad múltán, a kiegyezés (1867) után a templombelsőt a 19. században elterjedt középkortisztelet jegyében, az igazi keresztény stílusnak tekintett gótika szellemében Storno Ferenc tervei szerint alakítják ki. A következő évszázad közepén a könyvtár és a torony építéséhez hasonlóan nagyvonalú és nagy léptékű beavatkozással elkészül a gimnázium. Vissza