Kortárs 1973. (nem teljes évfolyam)

Irodalmi és kritikai folyóirat - XVII. évfolyam 1.-7., 9-11. szám.

Szerző

Budapest

'Nagy László: Kortárs 1973. (nem teljes évfolyam) ' összes példány

Kiadó:	Lapkiadó Vállalat
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1973
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	1.535 oldal
Sorozatcím:	Kortárs
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 16 cm
ISBN:
Megjegyzés:	Nem teljes évfolyam, hiányzik a 8. és a 12. szám. További kapcsolódó személyek a műben. Fekete-fehér fotókkal.

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet:
Petőfi és Ady
Petőfi örökségét a huszadik századi magyar költészet nagy megújítója, Ady Endre vállalta s vitte tudatosan tovább, megteremtve ezzel a halandó magyar irodalom máiglan ható s kritikai eszményt jelentő folytonosságát. Ady volt az első valóban reprezentatív huszadik századi magyar költő. Nemcsak életrajzi dátumainál fogva (a század első két évtizedét fogta át írói munkássága), de művészi mondandója s formai törekvései révén is. Petőfihez való viszonyának nem utolsósorban ezért is van egy szűk hatástörténeti-filológiai problémán túlmutató jelentősége: a huszadik századi magyar irodalom fő törekvése tükröződik benne. Jelzi az ő Petőfi-kultusza, hogy a modernista törekvések egyoldalúságával szemben nem a Petőfi-örökség tagadásaként valósult meg az ő - s vele együtt a magyar irodalom legjobbjainak: Móricz Zsigmondnak, József Attilának, Illyés Gyulának, Radnóti Miklósnak és Lukács Györgynek a - huszadik századisága. Hozzátartozott ehhez a megőrzött s tovább vitt tizenkilencedik század is: hozzátartozott Petőfi Sándor haladáshite és forradalmisága.
Igaz: nem egyenes vonalú, nem töretlen volt Ady Endre útja Petőfi Sándorhoz. Viszonylag későn vállalata a holt elődöt mint őst: az újravállaláshoz a megtagadáson át vezetett az őt. Iskolás korában, kezdő éveiben, mint általában az egykorú Magyarországon: számára is Petőfi jelentette ugyan az eszményt. De ez még nem az igazi Petőfi volt, hanem az, aki a liberális kritika alakított ki a köztudat számára, s akinek szobra szavaló pózban állt a pesti Duna-parton. A polgári forradalom szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hirdető jelszavainak a megvalósult polgári társadalom részéről történő beváltatlanságát mintegy tükrözve, élet és álom egymás kizáró szöges ellentéte volt ennek a Petőfi-képnek központi vonása, s ezt az ellentétet áthidalni vágyva nagy szavak üres pátosza, egy frázisos optimizmus borult a megválthatatlannak érzett sivár valóságra. Innen eredt az egykorú Petőfi-ábrázolások - szobrok és képek - "talpra-magyar-sanyis", deklamáló, harsány beállítása.
Vissza