Körszínház 1958-1968

Előszó

A Körszínház még a kör előtt kezdődött. A tíz-egynéhány éve feltűnést keltett miskolci "Antigoné"-előadás volt a nyitánya. Az, amit ihletnek nevezünk, legtöbbször a saját, már elvégzett, már megvalósított munkáinkból is táplálkozik. Részt ad nekik magából. Így történt, hogy Kazimir Károlyban a maga rendezte Szophoklész-előadás élménye és az a gondolat, amelyet régóta dédelgetett, hogy a közönség - elhelyezkedése módjával - hallgatva is cselekvőbb módon kapcsolódjék a drámába, összeötvöződött, és a Körszínház sugallatává lett. A játéktér körül csaknem teljes kört záró közönség ünnepiebben is, meghittebben is részesült az előadásban. Antik hagyomány és modern törekvések együttes érvényesülésekor.
A Körszínház első előadása természetesen ismét csak az "Antigoné" volt. S vele egy évadban, egy héten a drámák királya, az "Oidipusz király". Ez utóbbi oratórium színpadon, puritán megjelenítésben, annál gazdagabb, a képzeletet annál inkább kielégítő és megdolgoztató szövegmondással. Kétszeresen is felejthetetlen. Egyfelől Básti Lajos intellektualitását és érzékletességet, cselekvő méltóságot, tragikus korlátokat és tragikus felemelkedést eszményien adó alakítása miatt. Másrészt pedig azért, mert a Körszínház már ekkor, jelentkezésekor megmutatta, hogy a magyar színházkultúrában meglévő, de fájdalmasan kielégítetlen igények szolgálatát végzi és képes végezni. Vissza