Előszó
A jövőben tudatosulóan nagy jelentőségű az a kötet, melyet most kezében tart az olvasó. Köszönet és hála érte Kiszely Jánosné népi iparművésznek, aki amellett, hogy két évtizede fáradhatatlan, lelkes és odaadó vezetője a díszítőművészeti szakkörnek, annak megalakulása óta gyűjtötte, feldolgozta, s most közkincsé teszi a körösladányi fehérhímzést. Csodálattal és elismeréssel adózom a szakkör tagjainak is, akiket hetente az alkotás vágya, a művészi és szemet gyönyörködtető kézimunkázás öröme hozott össze, s akik meghatározó segítséget adtak az e kötetben szereplő motívumok összegyűjtésében. „A népművészet a felgyülemlett jelenlévő múlt, hatékony emlék, mely irányítja a jövőt" - írta József Attila. Modern korunk embereinek többsége a múltat, a hagyományőrzést túlhaladottnak tartja, elfelejtésre ítéli. E könyv int bennünket a fenti tévhit eloszlatására. Ha hímzésről van szó legtöbben a színes népi hímzésekre gondolnak, mint amilyen a matyó, vagy a sárközi hímzés. A fehérhímzés a sok színes mellett nem hívja úgy fel magára a figyelmet, ezért talán még nagyobb alkotókészséget feltételez. A hímzés eszközei az alapanyag, a fonal, a tűz, a mérhetetlen szépérzés, a hagyomány tisztelete és a türelem. Megadatott számomra, hogy az idén jubiláló szakkör tevékenységének utóbbi kilenc évét figyelemmel kísérjem. Tanúja lehettem annak a tartalmas és eredményes munkának, melyet a szakkör kifejtett. Ezért vallhatom Juhász Ferenc gondolatának máig tartó igazságát:
„A világ tele volt képíró, hímző asszonyokkal, faragó emberekkel, dalokkal, népmesékkel. Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak a képíró és hímző asszonyok, fargó emberek, mert az ember hal ki velük!"
E kiadvány minden magasztalásánál többet mond a szakma szakavatott ismerőjének, Borbély Jolán etnográfusnak lektori véleménye. Ebből idézek egy részletet:
„Jelen kötetben a szerző közreadja a gyűjtött anyag legszebb darabjait, s azokat a feldolgozásokat, amiket az utóbbi években kiviteleztek a szakkör tagjai. Ezek mind zsűrizettek, elfogadottak, sőt, nem egy díjazott, megyei és országos pályázati kiállításon bemutatott. Értéküket az növeli, hogy úgy illeszkedik az ország fehérhímzéses kultúrájába, hogy sajátságosan körösladányi-lokális kultúra marad. Öröm a szakma számára, hogy gyarapodhat azoknak a köteteknek a száma, amik hozzásegíthetik a jelen- és utókort, hogy esztétikus, hiteles, hivalkodás-mentes, jól funkcionálható textileket készítsenek. A szűkebb pátria - Körösladány pedig büszke lehet arra, hogy van lokális hagyománya. A kötet szakmailag, néprajzilag hiteles anyagot tár fel, ezért megjelenését feltétlenül javaslom."
Hiszem, hogy e könyv csak első azok sorában, mely Körösladány múltjának és hagyományának méltó megismertetéséhez vezet, és késztetést ad újabb és újabb kiadványok megjelentetéséhez.
Vissza